Mint tudjátok, holnap utazunk. Ismét, ki tudja már hanyadszor. Már nem is számolom!

2,5 hónap telt el kontroll nélkül, így talán érthető az idegességem. Nem tudom milyen hírekkel jövünk haza holnap! Ez a vizsgálat most éber állapotban fog zajlani, mert Zalán még mindig köhög. Köptető ide,köptető oda, 1 nap szünet és kezdődik előről. Én pedig már hajlok az allergiára és félve írom le, de talán az asztmára is. Hogy miért gondolom ezt? A szőke, világos bőrű gyerkőcök érzékenyebbek. Zalán mögött már áll két gégegörcs, ami a műtétek utáni ébresztésnél következett be. Zalán ha köhög, hányásig köhög, krupp kezelésére használt kúpot kaptunk, azonban ez is ugyanolyan hörgőtágító,mint  az asztmás rohamnál használt… Csak legyünk túl ezen is és akkor nekiugrunk a kivizsgálásnak.

Félek, mert nem tudom mi zajlik Zalán csöpp kis szemeiben. 2,5 hónapja nem kukkantottak bele, mert nem lehetett. Decemberben pedig, mint tudjátok, sajnos az egyik elhegesedett nagy daganat szélén élő sejteket talált a doktornéni. Mindössze 4 hónapja. Ahhoz is kevés, hogy halványuljon az akkori sokk emléke, nem hogy elfelejtsem! Tudom, annyiszor leírtam már! De addig hittem abban, hogy semmi sem állhat elénk, mindent legyőzünk. Akkor azonban újra térdre kényszerített a betegség. Újra egy pillanat alatt dőlt romba a majdnem 1 éves tünetmentesség. Az egyre erősödő magabiztosság helyét újra a bizonytalanság vette át. Annak ellenére bizonytalanodtunk el, hogy az akkori műtétnek köszönhetően a következő hónapra inaktív lett a daganat. De mégis! Hiszen bebizonyosodott, hogy ez bármikor megtörténhet. Minden előjel nélkül. Pedig higgyétek el, éberen figyelem Zalán minden pillanatát. És mégsem vettem észre semmit!

És azóta csak 1 kontroll volt. Az, hogy félek vagy ideges vagyok, nem is pontos! Ki tudnék ugrani az ablakon! Félek, féltem, utálom az egészet!

Az elmúlt 2,5 hónap, míg nem utaztunk, annyira jó volt! Mindennapi problémáink voltak! Autó, anyagiak, gyerekbetegség… Mégis nyugodtabb volt minden. Ó, mennyire vágyom most erre! Mindennapi problémákra, egyszerű gyerekbetegségekre…

Bizonytalan vagyok és ingadoznak az érzéseim. Ahogy az utóbbi napokban látom, apa is így van. Elmegy dolgozni, hazajön és feszült, ideges. Látom, érzem minden mozdulatán. Nem beszélünk róla, ami tudom, hogy hiba, de mindkettőnkben olyan erősek ezek az érzések, hogy valószínűleg veszekedésbe fulladna ha megpróbálnánk beszélni. Őt belülről emészti, mert úgy tartja, hogy majd akkor foglalkozik a problémával, mikor itt lesz az ideje. Bennem pedig az utazások előtt folyamatosan nő a feszültség. Régebben ilyenkor és az utazásokat követő héten sokat veszekedtünk. Ma már ez nincs! Egyszerűen próbálunk a minimális kommunikációra szorítkozni, de úgy, hogy a gyerekek ebből ne érezzenek semmit. Persze nem tudjuk őket teljes mértékben kihagyni, hiszen fel kell készítenünk őket arra, hogy ezt az éjszakát a mamánál töltik és nem itthon. Máskor ők kérik, hogy ott aludhassanak, ilyenkor azonban sírás van. Ez se nekik, se nekünk nem jó. Sőt, mikor az ember feszült, ideges, érzékeny ez egy plusz stressz.

Holnap még a budapesti út előtt az autót a szerelőnél kell hagynom. Tudom, hülyeség, hiszen évtizedekig éltünk autó nélkül, de már most aggódok és ideges vagyok, mi lesz így! Bármi elfogy Zalánnak, amire esetleg most nem gondolok, akkor hogy fogom beszerezni? Honnét lesz zöldség neki? Még ha hús lenne itthon, még ha megengedhetnénk magunknak… Az utóbbi időben már arról is leszoktam, hogy a gyerekeknek tejet adjak a vacsora mellé, mert nem tudom mennyibe fog kerülni az autó. Mert meg kell csináltatni, mert le kell műszakiztatni, mert jövő héten kedden már MRI-re kell menni!

Zsong a fejem! Milyen jó lenne most lefeküdni és csak holnap ilyenkor vagy holnapután reggel felébredni. Milyen jó lenne, ha egy kifogástalan állapotú kocsit kaptunk volna! milyen jó lenne, ha most ez sem nyomasztana, elég lenne a betegség maga is! Milyen jó lenne, ha csak fele ennyi teher lenne rajtam!

Anyu még mindig nincs jobban, a kőszegi lakás sem kell a kutyának sem… Mindent nekem kell megoldani és ez olyan sok! 🙁 Francba az egész világgal!