Végigaludtuk az éjszakát. 🙂 Remélem nem kiabálom el! Talán most egy kis ideig megint vége a rémálmoknak.
Anyámat bármilyen rondán is hangzik,  egyelőre sikerült otthon tartani, így egy kis haladékot kaptunk. 🙂 Szóval mondhatnám, hogy minden happy…
Aggaszt a keddi eredmény,  de próbálom nem tragikusan felfogni. Persze a kiújulás lehetősége teljesen összetör, de igyekszem nem gondolni rá. Ezt nagyon nehéz szavakba öntenem. Mitől is félek? A bizonytalanságtól. Mert lehet, hogy csak annyi lesz a kiújulás, mint decemberben. Egy fagyasztás, aztán mintha mi sem történt volna. De félek, mert ha tényleg kiújulás, akkor ezek nagyon agresszív sejtek, hiszen már harmadjára kezd el ugyanott növekedni a daganat. És minden egyes kiújulással erősebb, ellenállóbb sejtek képződnek. Ráadásul ez a jobb állapotban lévő szemben történik ismét. Rémisztő!
Szinte minden gondolatom ekörül forog, pedig igyekszem csak jóra gondolni. De túl leszünk ezen is! Zalánnak meg kell gyógyulni!
Bízom a természet erejében, hiszen jön a nyár, a sok napsütés. Rövidesen félállítjuk a medencét és Zalán nagyokat kacagva fog pancsolni benne. Hiszek a nevetés gyógyító erejében! Nyáron megpróbálunk többet kimozdulni itthonról, így, hogy már ismét jó az autó. Talán 1-1 nap balatoni kirándulás is belefér majd, de ez még a jövő zenéje! És ha sikerül,  akkor megyünk a kőszegi ostromnapokra is. Rondán hangzik, de nem érdekel, ha zsíros kenyeret eszem azért, hogy össze tudjam spórolni ezt. Nem zavar! Csak Zalán legyen boldog, nevessen, érezze jól magát! Legyünk együtt, legyünk boldogok, hiszen a bajok akkor is elérnek minket ha nem akarjuk. De amíg nem feltétlenül sürgős, nem foglalkozom velük.