Hm… 3 évvel ezelőtt vasárnap volt és meleg. És mi a kemókra készültünk amik a következő nap kezdődtek…

Most pedig arra készününk, hogy  elinduljunk hazafelé, Kőszegre. Zalán reggel óta pörög, arra vár mikor indulunk. Mivel a költségvetésünk enyhén szólva is gyér (1700-2000Ft/nap) ebéd után indulunk csak. Hát, nem túl sok és bár a kőszegi árakat nem ismerem, remélem egy fagyit ki tudunk nekik gazdálkodni (mást nem a Tescoban). 🙂 Nekünk ez így is nyaralás lesz! Akkor is! 🙂 Jól fogjuk magunkat érezni, mert muszáj! Kellenek az élmények, a nevetés és a vidámság! Közben pedig elrendezzük anyu lakását is, amit hamarosan üresre kell pakolni.

Nem akarok hátrafelé tekinteni, abból elég volt a tegnapi nap! Most csak előre, hiszen lassan vége a nyárnak és kezdődik az iskola. Nemsokára újra mennünk kell Budapestre és megtudjuk hatott-e a múlt havi műtét. Van-e kiújulás vagy bármi. De nem lehet! Nem akarom! Jó lenne, ha ez az akaratomtól függne. 🙂 De sajnos nem így van, ezért gondolni sem akarok rá mi lesz… Mert görcsbe rándul tőle a gyomrom. Még 3 év után is!

Éjjel elég rosszul aludt Zalán,  volt időm gondolkodni és többször is eszembe jutott az éjszaka folyamán,  hogy volt egy Luciferünk, aki azt terjesztette, mi Zalánból meggazdagodtunk.:) Ó, bárcsak tényleg gazdagok lennénk! 🙂 A fagyi mellé jó lenne egy kis lángos vagy egy kis emlék. 🙂 Micsoda gazdag álmok, igaz? 🙂 Utólag már csak mosolygok az egészen! 

Az a lényeg és erre minden egyes nap rájövök, hogy míg Zalán itt van, mosolyog, játszik és kikészít a hisztivel, addig minden rendben van. És ha kell a tűzön is átmegyek érte, mert ő az életem!