Gyorsan eltelt a tegnapi nap is, elég zsúfolt volt a program. 🙂 

A reggeli nagy séta után otthon ebédeltünk. 🙂 Zalán sokkal jobban volt, ez az elfogyasztott étel mennyiségéből is látszott. Talán időben elkaptuk ezt a fránya betegséget!

Délután megnéztük a felvonulást majd magát a várostromot is, amit most először láttunk, pedig már nem először vagyunk itt az ostromnapok idején. Féltünk tőle, hogy Zalán félni fog, hiszen ágyúval és puskával is lőnek, de nem félt, hanem nagyon élvezte. Tetszett neki az egész, bár meg-megrezzent egy-egy hangosabb dörrenésnél. Márpedig az ágyú nagyokat szólt. 🙂

Mivel már délelőtt foglaltunk asztalt a vár tövében lévő étteremben, az ostrom után egyből tudtunk menni vacsorázni. Zalán megint kitett magáért, elég szépen eszegetett. 🙂 Ilyenkor nehéz a diétáját tartani, de talán egy adag rántott sajttól még nem dől össze a világ. 🙂 Miután anyu fizetett, indultunk haza, hiszen eléggé későre járt már. Zalán a fürdés után egyből álomba is zuhant és csak most, délelőtt 10 órakor kelt fel. A mai program még nem teljesen tisztázott, csak az, hogy ebéd otthon és a délutánt Szombathelyen szeretnénk eltölteni. Én kimennék a temetőbe, de a többit még nem tudjuk. Jó lenne valami a gyerekek számára élvezetes programot kitalálni, de az az igazság, már olyan rég elköltöztem erről a környékről, hogy fogalmam sincs merre induljunk. 🙁 Ha esetleg van közöttetek helyi, örömmel venném a javaslatokat (lehetőleg olyat, ami nem túl drága!).

Zalán betegsége kicsit keresztül húzta a számításainkat, hiszen ha nem lenne beteg minden bizonnyal a strandra mennénk, így viszont sajnos nem tudunk. De ez van! Az a lényeg, a gyerekeknek jó legyen, a többi pedig mellékes. 🙂