Tegnap már korán itthon voltunk. Egyből ébredés után csomagoltunk, hogy elkerüljük a nagy forgalmat és a melegben való utazást. Így már dél előtt hazaérkeztünk.

És nézzétek mi várt minket itthon:

Csöpp kis nyuszikáink születtek a gyerekek legnagyobb örömére. Olyan 10-12 db, bár még nem nyúltunk a fészekhez, nem akartuk a mamanyuszit zavarni. 🙂

Itthon szupergyorsan elrakodtunk és miután mama ebédjét megettük neki is álltam a leltárnak, a lányok ruháit válogattam ki. Csengénél a legsiralmasabb a helyzet, neki egy szem hosszúnadrágja sincs. Amit tavasszal vettem neki, az maximum 3/4-es tornanadrágnak lesz jó. Hatalmasat nőtt a nyáron. Neki pólókra és kardigánokra is szüksége lesz, kabátról nem is beszélve. Cipőt szerencsére sikerült neki vennem. A kőszegi Tescoban kiárusításban tudtam neki venni 1745 Ft-ért egy sportcipőt. Nagyon örültem neki, ugyanis amit elvittünk magunkkal, abban már sántikált szegényem. De hát nem volt más. 🙁 Ilyen formán viszont majdnem adott a tornafelszerelés, mert a kinőtt legging tökéletes lesz tornázni, már csak kardigán kell mellé.

Jázminnak van 2 még nem teljesen rövid leggingse, egyelőre elég lesz, majd felváltva mosom. Kardigánból, pulóverből, kabátból áll rosszul, egy szem pulóvere van. Neki még kérdéses a tornacucc. Láttam a Tescoban olyan tornacipőt, ami tetszett neki, de 3400Ft volt és annyit nem adhattam érte. 🙁 

Alig várom már, hogy megkapjuk az iskolakezdési támogatást, bár ez a mentőknél 5 ezer Ft-ot jelent. 🙁 Remélem nem októberben fogjuk megkapni, mint egyik évben, mert akkor nagy bajban leszek. 🙁

Jaj, hazaértünk és már egyből jönnek elő a gondok. 🙁 Hogy őszinte legyek,  Kőszegen egy dolog hiányzott csak nekem, ez pedig az iható kávé volt. Anyu olyan erős kávét főzött, hogy ha tízszeresére higítottam tejjel, akkor is majd kiugrott tőle a szívem és rettentő keserű volt. Az édesítőszer hiányáról már nem is szólok. 🙂 De szuper jó volt! Talán a legjobb nyaralásunk. Minden napra jutott program, amin jól érezték magunkat a gyerekek. Ez a fő! Igaz, most rettenetesen fő a fejem mit miből oldok meg a hónapban úgy, hogy iskolakezdés is lesz és kedden Budapestre is kell menni. 🙁 

Igen, tulajdonképpen ezért is nem akartam elmenni, valahogy sejtettem, hogy után nem könnyebb, hanem nehezebb lesz. De megint a gyerekeket néztem. 

Olyan sokan mondjátok, hogy mindent jól csinálunk és remek szülők vagyunk, én mégis sokszor érzem úgy, mindent elrontok amit csak lehet. Alig 1 napja vagyunk itthon és már azért kesergek mi lesz holnap vagy 1 hét múlva. Szeretnék egy kicsit pozitívabb lenni, bízni abban, hogy minden meg fog oldódni.