Pontosan 3 éve annak, hogy Zalán vérképe annyira leromlott, hogy a kontrollról nem mehettünk haza, vért kapott. Mennyire nem volt könnyű az az időszak! Mégis… Rettenesen nehéz!

Zalán egy kis hisztis önkényúr lett. 🙂 Ha valami nem tetszik neki, sír, hisztizik. Ennek ellenére egy kis szeretetbomba, akit csak szeretni lehet.

Az életünk ismét nem úgy alakul, ahogy mi, vagyis én szeretném. Anyut kifizetik a napokban és nagyon sürgető a költözés, azonban a dédiház tulajdonosai és egyéb rokonok ahogy pénzt szagoltak, mindenkinek egyszerre kell a teljes összeg, sőt… Ez nekünk nem megy és most anyut sincs hova rakni. Istenem, milyen jó lenne, ha nem a pénz mozgatná a világot! Utálom, hogy mindig igazam van, utálom, hogy soha nem úgy alakul semmi ahogy elterveztem. Ezeket az embereket momentén Zalán betegsége sem érdekli, ahogy az ő érdeke sem! 

Fene egy világban élünk! Újra és újra megtanulom, hogy a jótett helyébe jót várj helyett a jót NE várj a helyes megfogalmazás. Olyan sokszor megfogadtam már, hogy nem leszek naiv és nem hiszek el mindent, nem segítek senkinek, mert sosem leszek elég jó…

Sok minden van, amit teljesen másképp csinálnék ha Zalán nem lenne beteg. Ez is ilyen! Ennek ellenére most ismét egy fontos döntést kell hoznom a családunkkal kapcsolatban,  mert van, ami már nem folytatható így tovább! Nem egyszerű!

Mintha még az idő is érezné ezt a gyászos hangulatot, mert csak esik és esik. Ma biztos a lakásban rekedünk Zalánnal. De legalább lesz idő takarítani, fertőtleníteni, közben pedig gyurmázni és autózni. A sok gond között viszont mégis csak Zalán az első!