Egy jó erős kávé csodákra képes. Kicsit kijózanodtam tőle. Legalább a következő lépést látom.

Mivel előző postom kapcsán olyan visszajelzést kaptam, hog Zalánról szinte szót sem ejtek, így megpróbálok írni róla. De mint ahogy egy szót vagy mondatot sem helyes kiemelni a szövegkörnyezetből, így Zalánt is, mind a család részét kell látni.

A családunk pedig felbolydult méhkashoz hasonlít jelenleg. Mint tudjátok, júliusban már másodszor volt kiújulásunk, így továbbra is az élete megmentése az első. Ahogy már több, mint 3 éve ez a cél. Akik újonnan csatlakoztak hozzánk, azok bizonyára nem tudják, de akik régóta követik az életünket, azok emlékezhetnek rá, mennyire nehezen lábalt ki Zalán 1-1 betegségből és főleg a tavaszi vírusdömping alaposan leterítette a lábáról.

Hogy ennek köszönhetően, (mármint a betegség által legyengült immunrendszernek) vagy sem, de a sok elmaradt kontroll és miegymás után bár nem örültünk, de nem volt annyira váratlan a kiújulás, mint decemberben. Az elhúzódó köhögés és kruppos rohamok, nem teljesen tisztázott asztma miatt megjártuk a tüdőgyógyászatot is, de mivel akkor “jól” volt Zalán nem lehetett teljes mértékben kijelenteni mivel állunk szemben. Viszont alapból ott volt a három altatásnál a gégegörcs… Így végülis tavasszal abban maradtunk az orvossal, hogy mikor Zalán éppen “rosszul” van, időpontkérés nélkül SOS vigyük hozzá, addig pedig igyekezzünk minél egészségesebben élni.

Ehhez neküégóta hozzátartozik az életünkhöz a rengeteg étrend-kiegészítő, amit minden hónapban megvásárolunk neki. Az estéinkhez ugyanúgy hozzátartozik az étrend-kiegészítők bevétele, mint a vacsora vagy a fürdés. Van néhány szer, ami olyan “nem szeretem” ízű, de már ezekkel sincs nagy gond. Persze minden más gyógyszer kibillenti Zalánt az egyensúlyból és egyből feltűnik neki, ha egy új íz kerül az ízkavalkádba.

Zalánt testileg szerintem kevésbé viseli meg az évek óta tartó tortúra, mint lelkileg. Hogy, hogysem ma éjjel rémálmai voltak. Apának meséltem is, nem aludtunk egyhuzamban 20 percnél többet, mert kiabált és rugdosott álmában. Nálunk minden betegség így kezdődik. Hajnalban már köhögött is Zalán és kicsit náthás is volt, folyt az orra. Ahogy viszont kimehetett az udvarra, ez elmúlt. Mivel ez számomra úgy tűnik, nem megfázás, hanem inkább allergia lehet, gyanítom, valószínűleg megint bepenészesedett valahol a szoba. Ezt sajnos még nem tudom kezelni, mivel még nem látható a folt, szétnéztem. Sajnos Zalán már érzi. 🙁

És itt kanyarodnék vissza a kezdő mondatokhoz. Tudom, pénz nélkül vágtunk bele a felújításnak és tisztában kell lennem a buktatókkal. Tudom, hogy menni fog, csak idő kérdése. És pont az idő a tényező most Zalánnál. Ez sem megoldás, hogy itt vagyunk, hiszen mint láthatják, a környezet nem éppen ideális neki. Aki járt már nálunk, az láthatta, amint pereg le a festék a falról, ugyanis nedves az egész épület. Hiba van kifestve, hiába csinálunk vele bármit, ez egy 200 éves ház. Elmenni jelenleg innen nincs lehetőségünk, ezt is százszor leírtam már. Így abból kell gazdálkodnunk, amink van, illetve sajnos segítségre szorulunk. És pont az idő, ami sürget. Zalán miatt!

Amúgy egy cukipofi, akit imád mindenki. 😀 Mostanában nagy folklór rajongó lett, naphosszat képest a Youtube-on nézni Magyar Rózsa videóit és ne nevessetek, de táncol rá. 😀 Egyszer levideózom nektek, tündéri. Nekem a mindenem!