No nézzük is miről fog szólni ez a szép (?) szeptemberi nap…

Zalánnak újra rémálmai voltak, fogalmam sincs mitől. Sokszor felsírt, felsikított, csapkodott, rugdalt. Nem sokat aludtam. Szeretném tudni miről szólnak a rémálmok, de reggelre vagy nem emlékszik rá, vagy csak nem akar róluk beszélni. Mindenesetre nem vagyok oda a dologért.

A kupakok szépen gyűlnek és lassan de biztosan elkezdjük szervezni a leadást is, ami október vége és november közepe között lesz aktuális, így arra kérek mindenkit, húzzunk bele, hadd legyen minél nagyobb a leadott mennyiség. Ugyanígy gyűjtjük az aludobozokat, elemeket, nem működő mobiltelefonokat.

Jövő hét csütörtökön elvileg megint jön ki hozzánk valaki Győrből, ha küldenétek vele valamit Zalánnak, kérlek írjatok üzenetet. Most a legnagyobb szükségünk zöldségre, gyümölcsre, BioGaiai protectis +D vitamin narancs ízű rágótablettára van, illetve minden a felújítással kapcsolatos dolog jól jön. Akár egy bontott zsák járólapragasztó, csaptelep, bármi!

Ma érkezik hozzánk a vízszerelő felmérni a helyzetet és holnap neki is esik a munkának. Félek is, hogy nem lesz meg a rávaló. 🙁

Zalán valószínűleg át fog menni apával a házba, mert imád ott lenni. Hatalmas a tér és szabadon futkozhat. A homokkupacból és a kavicsból imád markolózni, ha éppen úgy van, a kis dömperén vígan szállítja az anyagokat. És élvezi! A házban egyik szobából a másikba fut. Megteheti, hiszen sok szoba van és egy közlekedőről nyílnak. Itthon ezt nem tudja megtenni, hiszen az alsó szinten az étkezőből nyílik a konyha és a wc, felül pedig csak a 2 szoba van. Nagyon szeret ott lenni! Mindig kérdezi mikor alszunk már ott. 🙂

De először még a felújítás… Egyesek szerint öngyilkosság volt belevágni így, mások szerint merészség. Szerintem meg nem volt más választásunk. Anyu olyan hirtelen adta el a lakást és olyan kényszerhelyzetben voltunk, hogy nem tudtunk mást csinálni. Akkor sem, ha már “régóta” szó volt arról, hogy megvesszük a házat. Igen, csak mi úgy terveztük, hogy akkor, mikor apa már kaphat hitelt… Ember tervez, Isten végez… Jelen esetben anyám, akivel lehetetlenség kijönni.

Azt mondják, Isten nem rak nagyobb terhet az ember vállára, mint amit elbír. Én ezt máshogy látom! És aki ismeri a jelenlegi helyzetet, családi viszonyokat, érti is ezeket a szavakat. Borzasztó ami most körülöttünk van és így nehéz teljes figyelmet szentelni Zalánnak és a többieknek. Negatív vagyok? Lehet! De higgyétek el, nektek se menne ez vígan és mosolyogva!