Micsoda egy nap volt! Örülök neki, hogy vége! 🙂

A reggel rosszul kezdődött annak ellenére,  hogy alig vártam, végezzen a vízszerelő. A ház szétborítva, minden úszik a porban és koszban, anyu hisztijével pedig már magában is nehéz megbirkózni. Márpedig mostanában csak az van nála. Aki mostanában járt felénk az tapasztalhatta… Nagyon nehéz vele, pedig próbálom megérteni!

A ház körüli hercehurca teljesen felborította az életünket. Apát csak kora reggel és késő este látjuk, állandóan ott van és dolgozik, hogy egyszer készenálljon nekünk. Nekünk, a családjának!

Reggel annyira reménytelen volt minden, hogy komolyan megküzdöttem a gondolattal, hogy feladjuk. És nagyon rosszul éreztem magam emiatt. Főleg Zalán miatt. Mintha őt hagytam volna cserben. Ígértem neki egy szobát, ahol lesz kispolc olyan magasan, amit bármikor egyedül is elér. Ahova felteheti a kisautóit. Ahol nem kell másik 4 emberrel megosztoznia a szobán és nem kap el mindent a tesóktól. Ígértem neki kis játszószőnyeget, a kertbe játszóteret. Olyan könnyű lett volna feladni. De ő sem adja fel! Tartozunk neki annyival, hogy ha ő ekkora harcos, mi se futamodunk meg az első nehézségtől.

Igen, nehéz! Anyagilag, fizikailag, lelkileg és testileg is. Apa hulla fáradt. Ma már vérzett az orra is az idegességtől. Ő már 7 éve magas vérnyomással küzd. Nem szeretném, ha valami baja lenne!

Tudom, a faluban az a hír járja, nem túl jó a házasságunk. Én azonban azt gondolom, minden kapcsolatban vannak nehezebb időszakok. A mi élethelyzetünk már magában nem könnyű és ehhez még adódnak a nehézségek. Összekapunk-kibékülünk. Azonban mindig a gyerekek és a család az első. 

Nehézségek pedig mindig akadnak. Úgy, ahogy most is! Jelentős problémákkal küzdünk. A betegség magában idegőrlő, ami miatt szinte folyamatosan stresszelünk akkor is, ha éppen mosolygunk. A ház egy másik problémaforrás, de szerencsére remek segítőink vagytok, sokat köszönhetünk nektek és tudjuk, hogy rendben lesz minden.

Rég írtam az autóról, talán a műszaki óta nem is. Hát az sem volt egy egyszerű történet. Aki emlékszik rá, komoly gondok voltak, majdnem műszaki se lett. De megoldódott, ez is egy segítőnk által. 🙂 Ahányszor beülök és elindulok az autóval hálát adok neki, hogy akkor segített. Akkoe át lett rugdalva a kocsi a műszakin. Szó szerint! A probémák nem szűntek meg vele.

Talán emlékeztek,  tavasszal az egész alja újra lett hegesztve, annyira szét volt rohadva. Talán arra is emlékeztek, hogy kiszakadt a hátsó futómű… Hogy ezért vagy nem, azt nem tudom,  de rettenetesen ráz már 100 környékén az autó. Szó szerint ki akar esni a kezemből a kormány. A jobb első kerék minden kanyarban nyeklik. Nem tudom jobban megfogalmazni. A jobb hátulja pedig rettenetesen kopog. A hátsó futómű felől jön a hang. Értelemszerűen szerelőhöz nem tudom vinni. 🙁
Hónap végén pedig Zalánnak MRI. Ismét egy nehéz nap lesz. De… A hídon akkor kell átmennünk, mikor odaérünk. Most a következő napra kell koncentrálnunk, aztán majd alakul. 

Zalán pedig egy tündéri kis ördög, aki az esős napokban alaposan próbára tette a türelmemet. Szerintem nem volt a mai nap folyamán egy olyan pillanat, mikor a lakásban mindenhol rend lett volna. 🙂 A legjobb az volt, mikor sellő Barbieval autózott. 🙂 Imádom!  <3

Imádom reggelente az álmosan meleg nyakát puszilgatni. Imádom az álmos meleg illatát. Imádom, hogy mellettem alszik el úgy, hogy a kis kezét bedugja a hálóingem ujjába. 🙂 Úgy ahogy van, imádom! És érte kell kitartanom, mert ő is kitart értem. Szeretem azt hinni, hogy értem tart ki. Mert annyira szeretem! <3