Zalán egyre őrültebb. 🙂 Vagy egyre nehezebben viseli a bezártságot. (Már én is!) Ő bizony homokozni akar. Inkább gumicsizmát vesz és nem baj, ha sár van, de neki mennie kell. Mintha húzná oda valami.

De nem lehet, hiszen ma is szó szerint hideg volt és ő nem fázhat meg, hiszen hónap végén MRI! Ezen persze begurult és elindult “világgá”. 🙂  Rettentő édes mikor mérges! Én így is imádom, bár sokszor az összes hajam szála égnek áll tőle! 😀

Elég merészen próbálgatja saját és a mi határainkat is. Pl. személyes sértésnek veszi, hogy egyedül nem mehet át a házhoz, pedig ő annyira szeretné! Egyrészt ott volt ma is apa egész estig (Zalán azt mondja, az ő apukája :D), másrészt pedig olyan közel van. Aztán jön a “na, anyaaaaaaa”. De nem lehet! Igaz, csak a templom előtt kell átvágnia, mégis 2 úton is át kell kelnie. Én pedig féltem! Még kicsi ahhoz, hogy ha csak 20-30m-re is, de egyedül közlekedjen! Amit persze ő nem ért meg. 😀 Hiszen már nagyfiú!

Valóban! Nagyon megnőtt! Egy daliás ifjú úr lett, aki remekül tud puffogni. Imádja naphosszat a kicicákat gyúrni, imádja Mázlit szivatni a játékokkal. 🙂 Legjobban mégis a rendetlenségrakás megy neki. És pechemre szereti is. 😀 Takarítani már kevésbé. Bár tegnap kaptunk egy morzsaporszívót és azóta éjjel-nappal porszívózik vele. 🙂 Mondom én, úriember! Segít nekem. 🙂

A házzal is haladunk lassan, de biztosan. Ma már a csövek eltűntetése volt, aztán estére elkészült a kád helye is. Holnapra még marad a két teljesen feltúrt helyiség, a fürdő és a kamra betonozása és elvileg vasárnap már lehet csempézni, járólapozni. Szeretném már legalább ezt az egy helyiséget készen látni. 🙂 

Addig pedig boldogít Zalán. Hajaj, rengeteg az energiája. Valószínűleg ezért vagyok én mindig fáradt. Lassan új mintákat tanulok a szemöldökfonásban. 🙂 De akkor ia imádom!