Hát mit is meséljek?

Zalán egy tündér, de elég önfejű. 🙂 Mindig mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja. Mi pedig a hű alattvalói vagyunk, akik igyekeznek mindenben megfelelni a magas igényeknek. 🙂

Végre “jó” idő volt és kicsit ki tudtunk mennj délután. Zalán egyből megtalálta a markokót és mindent markolt. 🙂 Nagyon dolgozott! Látjátok?

Mikor hűlt a levegő, akkor kezdődött a hiszti. Mert nem akart mellényt venni, a sapkától pedig vakarózott. 😀 És hát ugye a hatalnas tér újabbnál újabb csínytevésekre késztet! A ki-be rohangálás egy szuper dolog, mert be lehet csapni úgy az ajtót, hogy az ablaktáblák is beleremegnek. Vagy éppen tárva-nyitva hagyni és ezzel a mamát idegesíteni, akinek amúgy sem tetszik a helyez, hogy gyerekek és élet van a házban. És persze remek dolog, hogy mama kapott Raffaellót és ha félrefordul Zalán igazi kismanó módjára ment csenni egy-egy újabb golyót (nesze neked diéta!). De fülöncsípték és jöhetett a hiszti! 🙂 Én akkor se tudok haragudni rá! Hiszen anyi élet van benne, annyi energia. Minden pillanatunkat próbálra teszi, de én ennek örülök!  Szeretem látni, hogy nyüzsög, tesz-vesz. Imádom mikor a kis karjaival átölel és csücsöríti a csöpp kis csókos száját. 🙂

Mindeközben apáék gyönyörűen haladtak a fürdőszobával. A burkolásnál tartottak már! Szerintem szép lesz! Szerintetek?

Szóval minden remekül alakul(t). Egészen addig, míg apa kamikaze pilótákat megszégyenítő piruettel hatalmasat esett a létráról, így az estét, immár hulla fáradtan a sürgősségin töltöttük. 7-kor értünk oda és 3/4 12-kor végeztünk. Rengeteg mindent láttunk.. 

Volt ott egy 3 éves kisfiú, aki az emeleteságyról esett le és felrepedt az álla kívül, belül. Először csak azt láttuk, hogy vérzik a kicsi álla, majd ki-be mentek a kezelők között és félfüllel elcsíptünk pár mondatot, miszerint a kissrácnak műtétre lesz szüksége. Mivel velünk szemben ültek le, láthattuk a kétségbeesést az anyuka arcán, ahogy nyelte vissza a könnyeit. Én pedig mondtam apának, mennyire megértem most az érzéseit. Szavak nélkül. Szerettem volna odamenni és elmesélni neki, hogy nekem is van egy pont ugyanennyi időa kismanóm, aki otthon durmol remélhetőleg. És ez a kisember már bizony több, mint 30 műtéten van túl. El szerettem volna neki mondani, mennyire riasztóan hasonló érzések lehetnek most benne, mint bennünk az első műtét előtt, illetve talán mindig, minden egyes műtét alkalmával. Szívem szerint elmondtam volna neki, hogy tudom, ideges és ijedt, talán az egész világra haragszik de túl lesznek ezen és holnap egy új nap fog felvirradni, mikor már semmi baj nem történik. De nem mertem odamenni! Féltem, hogy elhajt melegebb éghajlatra… Inkább néztem csak és szavak nélkül értettem és éreztem. Csak néztem, ahogy a tortúrától fáradtan elaludt a mellkasán a kisember. Utána már nézni se mertem, nehogy megzavarjam az álmát. Biztos nem olvassa ezeket a sorokat az anyuka, de remélem jól vannak!
Mi pedig csak ücsörögtünk tovább és az járt egyre a fejemben, hogy ennek az estének olyan foci vb-s feelingje van. Az éjjel soha nem érhet véget…

Mikor már a sok ülüstől a lábam, talpam is fájt, azon gondolkodtam, hogy vajon erre jó lenne-e a Sperti (aranyér kenőcs), amit úgy reklámoznak, hogy az ülés ismét felüdülés. Hááát, én teljesen fáradtnak éreztem magam. Háromnegyed 12 lett, mire végeztünk. Kiderült, hogy apának kificamodott a könyöke, amit vissza is raktam a helyére egyből. Gipszelni akarták, de apa nem engedte, hiszen akkor… No mindegy is! Nincs gipsz! Könyökrögzítőt kell viselnie és 17-én kontroll. Ott eldől elég lesz-e ez a fajta rögzítés!

Így viszont ez azt jelenti, apa kiesik a munkából minimum 2 hétre (a táppénz csak 65%) és még a házzal se tudunk haladni. Anyunak már tüdőgyulladása van és alaposan fel is van fázva, de egyszerűen nem találunk fűtésszerelőt, aki nem csak hiteget, hanem jön is és csinálja amit kell. Fánk sincs, hogy több kályhával fel tudjuk fűteni a házat rendesen, ne olyan legyen, mint egy jégverem. Mert tény és való, bent is kabátot kell venni ha nincs begyújtva. Ezt nem azérr írtam le, mert azt szeretném, ha fát vennétek nekünk, igyekszünk ezt megoldani. Csak leírom a tényeket. 

Amiben viszont segítségetekre lenne szükségem, az fizikai munkaerő lenne. Szükségünk lenne 1-2 (akár több) emberre, aki be tudna segíteni a fürdőszoba bafejezésébe. Akár napi 1-2 óra is nagy segítség lenne!

A másik, amiben segítséget kérünk: Született nálunk 7 gyönyörű puhaszőrű csöpp kiscica, akik immár 10 hetesek. Féreghajtva, bolhátlanítva, szobatisztán keresnénk nekik új, jó és szerető gazdikat. A cicák a benti élethez szoktak, kutyussal is kijönnek, hiszen Mázli is imádja a kis gonosz csínytevőket, de pont ezért leginkább benti szobai kedvencnek szánjuk. Ha hiányzik az életetekből egy csöpp kis utánfutó, SOS jelentkezzetek! Köszönjük szépen!