2017.02.05.
Szégyenlem bevallani, de én is kidőltem. Tegnap reggel még elvittem ciculit dokihoz kontrollra, aztán vége, filmszakadás. Úgy leterített ez a vírus, ahogy évek óta egynek sem sikerült. Estére már lázas voltam, náthás, köhögős…
Zalán tegnapra ismét náthás lett, de olyan szinten, hogy nagyon sajnálom! Sosem lesz ennek vége! 🙁
Jázmin is belázasodott estére ismét, majd egész este ment a hasa. Nem tudom milyen vírus ez!
András még mindig brutál náthás, köhög, fullad! 1,5 hete nem volt iskolában! Apa szegény még tartja a frontot. Reggel jött haza szolgálatból és most főz. Helyettem. 🙁
Sajnos a nagy segíteni akarásban baleset ia történt, a két leányzó magára öntötte a rizses lábost és szépen leforrázták a lábukat. Az imént mentek el a mentők! 🙁 Anyu pedig alaposan próbára teszi mindenki türelmét ismét. Nagyon nehéz így!
Legfőképpen persze Zalán miatt, hiszen már 2 hete csúszunk így ismét az onkológiával. 🙁 És anyagilag is, hiszen rengeteg pénz elmegy a folyamatos gyógyszervásárlásra. És mégse jobb! Egyre-másra leszünk betegek, valahogy úgy érzem, a fertőtlenítés ellenére is megállíthatatlanul terjed ez a vírus. De már elég! Tavaszt akarok! Nem később, nem is holnap, hanem ma! MOST!

One thought on “2017.02.05.”
Baszki,minden nap elrinyálod,hogy Zalán köhög…mért,más nem köhög?Ha nem történik veletek semmi,akkor nem kell nyomni a semmit.Az egész szerencsétlen családod meg a folyamatos koldulásod már úgyis mindenkinek az agyára megy.Mehetnétek már ti is a levesbe.