2017.02.05.

2017.02.05.

Szégyenlem bevallani, de én is kidőltem. Tegnap reggel még elvittem ciculit dokihoz kontrollra, aztán vége, filmszakadás. Úgy leterített ez a vírus, ahogy évek óta egynek sem sikerült. Estére már lázas voltam, náthás, köhögős…

Zalán tegnapra ismét náthás lett, de olyan szinten, hogy nagyon sajnálom! Sosem lesz ennek vége! 🙁

Jázmin is belázasodott estére ismét, majd egész este ment a hasa. Nem tudom milyen vírus ez!

András még mindig brutál náthás, köhög, fullad! 1,5 hete nem volt iskolában! Apa szegény még tartja a frontot. Reggel jött haza szolgálatból és most főz. Helyettem. 🙁

Sajnos a nagy segíteni akarásban baleset ia történt, a két leányzó magára öntötte a rizses lábost és szépen leforrázták a lábukat. Az imént mentek el a mentők! 🙁 Anyu pedig alaposan próbára teszi mindenki türelmét ismét.  Nagyon nehéz így!

Legfőképpen persze Zalán miatt, hiszen már 2 hete csúszunk így ismét az onkológiával. 🙁 És anyagilag is, hiszen rengeteg pénz elmegy a folyamatos gyógyszervásárlásra. És mégse jobb! Egyre-másra leszünk betegek, valahogy úgy érzem, a fertőtlenítés ellenére is megállíthatatlanul terjed ez a vírus. De már elég! Tavaszt akarok! Nem később, nem is holnap, hanem ma! MOST!


One thought on “2017.02.05.”

  1. Baszki,minden nap elrinyálod,hogy Zalán köhög…mért,más nem köhög?Ha nem történik veletek semmi,akkor nem kell nyomni a semmit.Az egész szerencsétlen családod meg a folyamatos koldulásod már úgyis mindenkinek az agyára megy.Mehetnétek már ti is a levesbe.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

5 × három =