Zalán kicsit jobban van. Talán!  Bár még mindig köhög, de legalább már hurutosan és nem fulladozik. Megpróbálunk jövő hétre betervezni egy budapesti utat, ha még javul egy kicsit.

Viszont láthatóan élénkebb és az éjszakák is nyugodtabban telnek. 🙂 Ez nekünk igazi jó hír. Mivel már többször hittük, hogy túl vagyunk rajta, most némi fenntartással kezelem ezt a javulást és remélem nem esik vissza többször. 🙂

Mostanában különösen huncut lett. Amíg betegebb volt, mégtöbb puszit és szeretgetést kapott és persze megint több lett neki megengedve. 🙂 Igaz, ő amúgy is egy kis szeretetbomba, de most ő is bújósabb lett. 🙂 Nem bánom! Imádom!

Szegény apa már nagyon fáradt, reggeltől estig a házban van és dolgozik. Az idő fogy, ahogy a pénzünk is, hiszen 2 lakást fizetünk. Sok! Egészséges gyerek mellett is, hát még beteg mellett. A fizetésből már gyakorlatilag semmi sincs, hiszen a házhoz is kellenek anyagok, amiből folyamatosan dolgoznak apáék. Tegnap pl. glettet hoztam ismét, ma el kellene mennem még egy vödör fehér festékért. De nem baj, semmit se bánok,haladjunk! Mert muszáj, Zalánnak egészséges környezetet kell biztosítanunk, hogy a betegségek ne hátráltassák a gyógyulását. És sajnos bármennyire is nem szeretnénk, gondolnunk kell a továbbiakra. Mi lesz, ha… De nem! Nem akarok erre gondolni sem! Mégis muszáj és úgy kell terveznünk a szobáját és a házat. 

Sokat beszélgetünk a gyerekekkel, ők is várják már a költözést. Nem csodálom, hiszen már nagyok, Jázmin 10, Csenge 7 éves és még mindig egy szobában lakunk. Nekik is saját kis birodalmuk lesz. Most ez mindent felülír.

Beszélgettünk róla, hogy idén szinte biztos, hogy nem jutunk el nyaralni. Megpróbáljuk megpályázni a szakszervezeti nyaralást, mert az még nekünk is megfizethető (csak az IFA-t kell fizetni) de korántsem biztos, hogy mehetünk is . 🙂 De nem baj! A ház készüljön el és mi tudjunk költözni. 🙂 

De első most és mindenkor Zalán.  Az ő egészsége, az ő igényei. 🙂 Bármit megadnék, hogy ne lebegjen folyamatosan a fejünk felett a kiújulás, a másodlagos daganat és a többi!