Sokféle véleménnyel találkoztam az elmúlt években. Van aki szerint pozitívnak kellene lennem, mert minden bajunk forrása a negatív hozzáállás. Van, aki azt mondja, az érzéseim teljesen normálisak és sajnos ez ezzel jár.

Én azt mondom, nem mond igazat és nem élte át még ezt a helyzetet az, aki szerint lehet élni csak pozitív gondolatokkal akkor is, ha évek óta azt érzi, a terhek egyre csak nőnek és lassan agyonnyomják.

Igen, a legnagyobb teher a betegség. Még ilyenkor is, mikor “rendben van” Zalán. Hiszen nem egyszerű meggyőzni napról napra, hogy ne kapjon a nyalóka után, ha netán valamelyik gyerek az iskolában kap egyet a barátnőjétől és hazahozza. Zalán lassan 4 éves, önálló akarattal, önálló izléssel. Sokszor nehéz megértetni vele, miért kell bevennie a gyógyszert akkor is, ha ő nem akarja és amúgy sem érzi magát betegnek. Nehéz elfogadtatni vele, hogy bár tök jó lenne ebédre szilvásgombócot enni, vagy csak rizst, ő azt csak nagyon ritkán kaphat.

Most, hogy szóba került már a jövő heti utazás, az egész éjszakát végigsírta. Valamikor fél 3 tájékán lemászott az ágyról is, hogy ő most világgá megy. Bármennyire is óvjuk, azért a kis lelke sérüléseket szenved és nem mindent tudunk kivédeni. 

Kárpótolni szeretnénk a sok elszenvedett rosszért, de ez sem mindig lehetséges és helyes. András már majdnem önálló életet él, bár ha kell vigyáz Zalánra egy-egy órácskát és Jázmin is eljátszik vele. De Csengével egyre nehezebb. Amikor csak lehet elveszi Zalántól a játékát, ha az egy bot éppen akkor azt, ha apa telefonja az, akkor azt. Teljesen mindegy, csak valahogy keresztbe tehessen neki. Szegény féltékeny és el is mondja, hogy Zalánnal többet foglalkozunk, neki van szép ruhája (amiben a kórházba megyünk), stb. 

Szóval az a betegség összes nyűgjével és gondjával együtt még a hagyományos családi élet is nehezen megy. Azóta, hogy apa nincs itthon szinte sosem, ezek az ellentétek mégjobban kiéleződtek. 

Ma nekiesek és kiválogatom a kinőtt ruhákat, hogy átlássam a hyzetet, kinek mi van és mi nincs, hiszen talán már kimondhatom, itt a tavasz, a napsütés. 🙂 

Talán Zalán kedve is jobb lesz végre, ha ki tudunk menni egyet játszani, sétálni. Talán könnyebben jönnek majd a pozitív gondolatok is! Talán…