Zalán tegnapi napja hajmeresztő volt. Nekem legalábbis és estére közel álltam a kiboruláshoz.

Bármit tettem, nem volt jó. Beszereztem a kedvencét, kalács lekvárral (természetesen Update)  de most az se volt jó. Mert kilátszott a lakvár alatt a kalács. 😀 Aztán végül 2 óra hiszti után győzött az éhség. Persze sarkallatos pont vont az ebéd is, tegnap úgy döntött az úrfi, a kedvenc főzelékből (borsó) csak a virslit eszi ki. Délután ugyanez folytatódott. Nem akart kimenni játszani az udvarra, ő inkább benn akart maradni és hisztizni tovább. Végül nagynehetki ittem, de ott is hisztizett. Akkor éppen azért, mert állítása szerint Jázmin betemette a tenyérnyi lyukat, amit a homok tetejére ásott (természetesen a lyuk ott volt betemetetlenül). Hiába mondtuk, hogy ásson újat, nem akart, mert állítása szerint nem tudja milyen mély volt. Szóval kifogás halmok és a hiszti folytatódott. Végül hazahoztam, mert már én álltam közel a síráshatárhoz. Itthon rámnéz ártatlan szemekkel és megkérdezni; nem vagy már ideges?  

Szegény Jázmin is annyira akart segíteni, de Zalán tegnap őt is elzavarta. Hiába is akart Jázmin a kedvében járni. Pedig még azt is felajánlotta neki, hogy játszik vele tűzoltósat, amit amúgy Zalán nagyon szeret. A másik kedvenc az orvosos, leginkább fogorvos. 😀 Nem is tudom honnan jönnek ezek az ötletek neki! Csenge pedig csak megszeppenve állt, hogy mi vaaaaan?

Érdekes módon bár elég nagy a korkülönbség közöttük, Jázmin szeret játszani Zalánnal. Csenge is, de csak akkor, ha nincs itthon Jázmin. Ha itthon van, akkor viszont megy az adok-kapok. 

Most nagy az izgalom a lányoknál, pénteken kirándulni mennek Budapestre a sulival. Jázminnál még rezeg a léc, mehet-e, mert ma reggel hasfájással ébredt és most is fekszik. 🙁 Más nem is hiányzik a keddi utazás előtt, mint egy frankó kis vírus és megint egy rakat drága gyógyszer. 🙁 Bár most legalább nem hónap vége van!

Jelentem, a házzal haladunk, bár egy elég nagy nehézségbe ütköztünk az alsó szinten. Az alacsony belmagasság (203cm) miatt a zuhanyzó kialakításánál nem tehetünk zuhanytálcát, mert akkor anyu nem tudna rendesen zuhanyozni, így viszont padló összefolyóban gondolkodunk, de az nagyon drága most nekünk. Nincs valamelyikőtöknél egy felesleges darab? Nem kell, hogy új legyen!

Ha az alsó szint elkészülne, már csak a padlózás lenne hátra és költözhetnénk. Ó, Istenem, mennyire várom már! Tegnap Zalán hisztije mellett már az allergiától is haldokoltam. Tegnapelőtt este András elúsztatta a fürdőszobát. Olyan remekül van a csatorna megcsinálva, hogy a fürdőkádból ha kihúzzuk a dugót, visszajön az összes víz (nincs dugulás,ez sajnos gyárilag ilyen). Hát Andráa kikapta. Már a konyhában hömpölygött a víz mire észrevettük. A fal felázott, az étkező felőli része amúgy is vizes és penészes volt ez a kis mutatvány pedig mégjobban belobbantotta. Így aztán tegnap egy egész flakon Szavót fújtam szét a ház különböző részein. Utálom a penészt! 🙁

Zalántól nem sok időm jutott a szekrények rendbetételére, sajnos csak az övét sikerült összerakni. Szomorúan tapasztaltam, hogy szinte mindent kinőtt a nadrágok közül. Pólója és pulóvere azért maradt, de nadrágból gyéren állunk. Sőt, bármilyen hihetetlen is, zokniból is. 🙂 Mikor vásárolni mentem, gondoltam veszek a kínaiban neki, aztán sürgősen letettem róla, mikor láttam, hogy egy sima fekete melegítőnadrágot 2400ft-ért, 2 pár zoknit pedig 1000Ft-ért akart adni. Jó lesz itthon az is, amiből már kikandikál a bokája!

Szóval így állunk. Harcolunk a hétköznapokkal!