Folytatódik az eddig megszokott trend. Zalán hisztis, semmi se jó, a szemtakarást nehezen viseli, bár leragasztani engedi a szemét, de csak rövid ideig. 

Ilyenkor próbálunk vele játszani, de mivel előre egyáltalán nem lát a rossz szemével csak majdnem teljesen oldalra (a külső szemzug felé), így ez is nehézkes, de az utóbbi időben egyre jobban kancsalít kifelé a rossz szemével. 🙁

Bár kedden még el voltam keseredve emiatt,mára már “belenyugodtam”, hiszen végülis a másik szemével lát. Aztán talán majd alakul! Hiszen annakidején, mikor a betegség kiderült azt mondták azzal a szemével nem lát. És mégis! Szóval haladás ez is! 🙂

Továbbra is folyamatosan nehézségekbe ütközünk szinte mindenütt, de próbáljuk megoldani őket. Remélem egyszer már sikerülni is fog. Kicsit kedvetlen vagyok a sok nehézség miatt és tanácstalan,  mit is kéne és hogyan is intézni. 

Úgy érzem,  rám marad minden, mindennek a megoldása. Tudom, állítólag egy nő minden terhet elbír. Hááát, most nem ezt érzem! Fáradt vagyok, kimerült,  a hócipőm tele, fogalmam sincs merre tovább!