Egyre érkeznek a hírlevelek a postafiókomba, miszerint már 2 hét sincs húsvétig. Jaj, mintha nem tudnám! Mégis valahogy úgy vagyok vele, mint anno mikor karácsony előtt elkezdődött apa fizetéséből a letiltás.

Annyira rosszul álltunk, hogy mondtuk anyóséknak is, hogy inkább fel se jöjjenek és akkor a gyerekeknek se jut talán eszébe, hogy karácsony van. 

Bár akkor még sokkal kisebbek voltak a gyerekek, könnyebb volt megoldani, hiszen iskolába még nem jártak. Túléltük, ezt is túl fogjuk!

Elvileg ma fizetés, de bármennyire is osztok és szorzok, nem lesz elég még a számlákra sem. Ezt a hónapot sajnos így kell kihúznunk. 

Zalán továbbra is nyűgös, gyakran elsírja magát. Az éjszakáink is nyűgösen telnek, valamiért megint rémálmokkal küzdünk. Sokszor ébredek fel arra, hogy kiabál, “ne bánts”, ” nem akarok szemcseppet”, “hagyjatok békén”. Nem tudom most ez miért jött elő ismét, mikor már egy jó ideje nem volt ilyen. Mégcsak azt se mondhatom, hogy említettem volna neki, hogy nemsokára ismét utazunk. Fogalmam sincs mi lelte Zalánt. 

A rossz éjszakát még rosszabb nappal követi általában. Fáradt, nem pihente ki magát, nyűgös és valószínűleg a bennünk tomboló feszültséget is nagyon érzi. No és gondolom a dac már életkori sajátosság. 🙂 Nem akar kijönni az udvarra, ha ráveszem mégis, akkor pedig bemenni nem akar. 🙂 De ez is csak azt mutatja, hogy értelmileg normálisan fejlődik. 🙂

Pedig mennyire féltem tőle, hogy az icipici korában kapott kemoterápia miatt szellemileg esetleg visszamaradott lesz, hiszen akkor fejlődött leggyorsabban a kis agya, mikor a szert kapta. De szerencsére nem! Nekem ő a mai napig egy kis csoda.

Nálunk sajnos iskolai téren nagyon látszik a tavasz. Jázmin már alig várja, hogy év vége legyen, alig tud megfelelően lépést tartani a többiekkel. Unja a tanulást, pedig még milyen sok év áll előtte! Sajnos őt is csapdossa már a kamaszság szele, így… Hű, néha fő a fejünk tőle! Csenge szerencsére egyenletesen, szépen teljesít, csak írni nem szeret. 🙂 Andrásra egy szót sem szólhatunk. Az iskolai eredményei gyönyörűek, egyenletesek. Sportol, imád focizni. 🙂 Nem járogat el itthonról, nem bulizik még az osztálytársakkal sem. Akkor se megy el, ha hívják. 

Zalán pedig a kiskirály itthon. Sokszor figyelem ahogy a két fiú játszik egymással. Zalán szó szerint uralkodik Andráson. 🙂 András pedig olyan szeretettel szolgálja, hogy csak na. <3 No, azért néha borul a bili. 🙂

Tegnap apa egyedül elveteményezett a háznál. Ott sokkal nagyobb a kert, mint ami itt van és remélem terményünk is lesz bőven, hiszen szükségünk lesz rá. Főleg Zalánnak! De a többieknek sem mindegy mit esznek! Apa áprilisi tréfájaként tegnap megszülettek az ikreink is. 🙂 11 kismalacot hozott világra a csüngőhasúnk, amit Jázmin osztálytársának anyukájától kaptunk 1,5 éve. Az apadisznót Zalán tavalyi születésnapján ajánlották fel nekünk. 🙂 Ő egy mangalica. 🙂 Sajnos egy kismalacot elveszítettünk tegnap, de reméljük a többivel nem lesz gond. Zalánnak nem mindegy egyáltalán,  mit eszik, így próbáljuk felnevelni őket.

Sajnos a tyúkocskáink száma nagyon megfogyatkozott, a kakasunkat pedig evitte a róka, így abból a napi 2 tojásból sem tudunk most keltetni. 

Szóval húsvét ide vagy oda, ez a hónap kínkeservesesz. 🙁 Láthatjátok, próbálunk boldogulni, mindent megpróbálunk. A nyár már könnyebb lesz, taláez egy kis lökést ad lélektanilag, de nem biztos. Ha kész lenne a ház… De még nincs kész! 🙁 Sok még a munka, noha az anyagok 99%-a megvan. Egy 100×200-as bejárati ajtó kellene már csak, tokkal és teljes lenne a boldogság! 

Még akkor is, ha ebben a hónapban felkopik az állunk és még így is necces, hogy nem raknak ki a lakásból, mert nem tudjuk kifizetni a 90 ezres villany elszámolást! 🙁 Hát csoda, hogy már utálom élni?