Nem különösebben volt eseménydús a tegnapi nap. Persze nálunk mindig zajlik az élet, de ezek olyan dolgok, amiket mégsem írnék le részletesen. 

A tegnapi nap a számlák rendezésével telt. Próbáltam átütemezni amit csak lehetett, de sajnos így is nagyobb a negatív összeg, amit ki kell adni mindenképp, a pozitív. Igen, most az összes pénzünket viszik a számlák, bármennyire is nem akarom. Ha a kocsira nem fizetek, kivonják a forgalomból. Ha a lakást nem fizetem ki (és így is rezeg a léc, mert a villany elszámolót semmiképp se tudjuk kifizetni) akkor hónap végén kitesznek. Ha a hitelt nem fizetjük, akkor pedig jön újra a BAR lista és a végrehajtás. Ahogy a hitelt elutaltuk, egyből jött az üzenet a banktól, hogy utaljunk még 36 ezer Ft-ot, különben felmondják a hitelt. Most választhatunk, hogy fedél nem lesz a fejünk felett vagy újra szembenézünk a végrehajtással. Nincs jó megoldás. 🙁

A hétfőn született kismalacokból sajnos egyet elveszítettünk és egyért még küzdünk. Próbáljuk mesterségesen táplálni és bízunk benne, hogy sikerül megmenteni, de nagyon rezeg a léc. 🙁 

Zalán nagyon örül a kismalacnak és már csak miatta is igyekszünk, ne okozzunk neki csalódást. 

Minden figyelmünket most a problémáink megoldása köti le, mégse látjuk az irányt. Igyekszünk azért a húsvétot is megteremteni majd, ha nem is sokat. De egy kis csoki biztos jut a gyerekeknek, amiért hála és köszönet annak, aki küldte. <3 Szervezzük Zalán szülinapját is, a magunk szerény módján. Anyós szerencsére a nagyrészét magára vállalta, így lényegében csak a szervezés részével kell foglalkoznunk. Bár most ezt is nehéznek érzem, de… Megérdemli! 

A problémáink másik jelentős részét anyu generálja. Hatalmas gondjaink vannak vele és nagyon küzdünk. Majd lesz jobb. Vagy legalább is ebben bízom. 

Fáradt vagyok, felőrölnek a problémák. Napi 2-3 órát alszom, folyamatosan gondolkodok, mégsem találom a megoldást. Lehet éppen ezért. De nem tudok most kikapcsolni. 🙁