Újabb nap kezdődött, ami talán reményt ad, noha az időnk egyre fogy.

Már nincs egy hetünk sem az újabb útig. Ez igazából csak tegnap tudatosult bennem, miután kissógort hazahoztuk a kórbázból. Nem, megpróbálok nem gondolni rá, miért megyünk ismét. Legalább Zalánnal mindennek rendben kell lennie, a többi dolog pedig majdcsak megoldódik valahogy. 

Valahogy… Bárcsak azon a szinten állna a ház, hogy ha a legrosszabb bekövetkezik és innen el kell költöznünk, egyből beköltözhessünk. De még nem! Még sok a dolog!

Igazából sok kedvem írni sincs, mert újat sajnos nem tudok mondani, az pedig szerintem már mindenki előtt világos, mekkora kaksiba ücsörgünk. Hiába is írom le sokadszorra.

Zalán szerencsére jól van. Tegnap nagyon tetszett neki a Balaton, imádta etetni a kacsákat. Megnéztük a kikötőt is és kicsit elszontyolodott, hogy nem ülhetett fel a hajóra, pedig nagyon szeretett volna. De hát csak 15-én indul a szezon, nem lehetett. Viszont megígértük neki, hogy nyáron, ha úgy állunk, újra elmegyünk és hajózhat. Idén nem tervezünk nyaralást, hiszen nyakig úszunk a tartozásban, de talán 1 nap majd belefér. 🙂

A többi meg majd alakul. Bár már ebben sem vagyok biztos. De mindig csak 1 lépéyt kell tennünk előre, ezt fogadtuk meg, mikor Zalán beteg lett. Sajnos az utóbbi napokban csak egyhelyben topogtunk és most már egyre sürgetőbb, hogy több dologban is előre lépjünk. De nem megy. Még mindig nem megy! 🙁