Tegnap anyu ismét útnak eredt és hozzánk beköltözött a nyugalom. Végre!

Bár apa délelőtt még a háznál dolgozott, bezsaluzták egy barátjával a járda helyét, amit a héten fognak betonozni, kicsit tettek-vettek, de a délutánt már velünk töltötte apa. Zalánnal fociztak, majd cocáztak is kicsit. 😀

Igen, a felső képen látszik a betegség jele. 🙁 Nehéz ezt még mindig elfogadni és nem szeretek ezekre a képekre nézni sem. 🙁 De meg kell tanulnom ezzel együtt élni. Végülis már megszokhattam volna, de mégsem szoktam meg.

Zalán igazán boldog volt. És persze ezzel együtt én is. 🙂 Ilyenkor valahogy mindig feledem a gondokat, ha látom Zalán vidám pofiját, tündéri kis mosolyát.

Tegnap felcsillant a remény, miután a postomat megírtam. Egy kedves követőnk az alábbi felhívást tette közzé a Facebook oldalunkon:

“Szerintem csináljunk megint egy olyan akciót, hogy mi, akik naponta nyomon követjük Enikő és a család sorsát küldjünk pl. 500 Ft-ot, ami nekünk semmi, de nekik talán meggyorsítja a beköltözést. Akkor aztán mama lent, ők fent! Én máris küldök négy egységet. Kitartás az egész családnak!”

Köszönjük szépen, hogy ennyire szíveteken viselitek a sorsunkat és segítetek. Így nekem sincs más választásom, arra kérlek benneteket, hogy ha tudtok segítsetek nekünk. Szeretnénk mielőbb átköltözni, hogy az itteni rezsitől és bérleti díjtól szabaduljunk. Ez számszerűsítve 70-80 ezer Ft-ot jelentene havonta. Ennyivel lenne könnyebb az életünk. Apróságok hiányoznak a beköltözéshez, sok apróság, illetve már a pénzigényes munkák jönnek. Zalán szobájában az infra beszerelése, amihez az anyag megvan, csak a szerelést kell fizetni, illetve a laminált padló lerakása.

Zalán naponta kérdezi, mikor lesz már kész a szobája. Szeretné végre kipróbálni az autós ágyat, a polcra feltenné már a kiautókat és autózna nagyokat a szőnyegén. Szeretné kipróbálni az új kádat és zuhanyt, de legjobban a kanapén szeretne lenni. Mindig alig tudom elhúzni tőle. Ha tehetné szerintem azon is aludna.

Szeret ott játszani az udvaron. Homokozni, kavicsozni, futkosni. Most, hogy már a kerítés is áll, a szomszéd tyúkoktól sem kell félnie (na jó, én is tartok tőlük, mert anno gyerekkoromban a nővérem bezárt egyszer közéjük és megcsípett a kakas). Mindenki nagyon várja a beköltözést és annyira rossz, hogy a hajszál, ami elválaszt a beköltözéstől túl vastagnak tűnik. Ezért kérnénk a ti segítségeteket!

Zalánnak saját szobája lenne, a fertőzések nehezebben terjednének. És ő nagyon élvezné már.

Sajnos tegnap este már láttuk Zalánon, hogy valami nincs rendben. Nemsokára kiderült, hogy fáj a torka. Az éjszaka nagyon nyűgösen telt és mivel csütörtökön utaznánk, így most reggel gyorsan meg is kapta az első adag SOS antibiotikumot. Most más nincs, mint várni. Reméljük tudunk menni csütörtökön! Nem akarok a lehetséges dolgokra gondolni, mindennek rendben kell lennie!