2017.04.18.

2017.04.18.

Új fejezet, lapozunk!

Az utóbbi időben bár többen is jeleztétek és én is éreztem, nagyon magam alá csúsztam. Már azt sem vettem észre, ha egy lépést tettünk előre.

No, ennek itt vége! Elég, mert nem vezetett semmire. Agyilag eljutottam a “gondolkodni se tudok, lehet már nem is akarok” szintre. Azonban Zalánnak és nem csak neki, az egész családnak szüksége van rám, én itt nem adhatom fel.

Miután ma annyira örültem, hogy tudjuk rendezni a tartozást, megadta magát a mosógép. Jaj! Keseregtem, miért is ver ennyire az élet. Aztán bizonyos okok és emberek arra intettek, hogy neeee, ezt már ne!

És tudjátok mit? Akkor is felállok, akkor is küzdök, akkor is kilábalunk ebből és akkor is minden rendben lesz!

Egy számomra kedves embertől tavaly ősszel ezt kaptam ezt:

wp-1474716957512.jpeg

No, innentől nem adom át magam a sorsnak. A sorsot nekem kell alakítanom, ahogy régen!

Nem fog összedőlni körülöttem a világ a rossz mosógép miatt, mikor ennél mérföldekkel nagyobb dolgokat megoldottunk már. Nem fog összedőlni a világ, ha néhány hétig kézzel mosok, aztán majd megoldódik minden. Aztán ha netán a két rossz gépből a szerelő össze tud hozni egy működőképeset, akkor pedig nyert ügyünk van.

Ezek végülis részletek, amik bár árnyalják az életet, valóságos jelentőséggel nem bírnak. Aminek értelme van, az a gyerekek, Zalán egészsége és boldogsága. Na neeee! AKKORSEMHAGYOM magam! Ugye segítetek ebben?

Zalán szerencsére már jól van, reggel próbáltam hívni a doktornénit is, mikor mehetünk. Mivel nem vette fel, remélem visszahív. Lassan elérünk (júliusban) az 1 éves tünetmentességhez. Bár a félsz bennem van, mint mindig, úgy gondolom, az idő telik és most nekünk dolgozik. Minél tovább kihúzzuk tünetmentesen, annál jobb mindenkinek, főleg ennek a kis embernek.

Most kicsit a szülinapra koncentrálunk, közben készül a ház is. A járda már le van betonozva, jelenleg az alsó szintet csinálják apáék most már teljesen készre. Akkor le lehet oda vinni anyu bútorait és végre a felső szint is teljesen elkészülhet. Ez a cél!


One thought on “2017.04.18.

  1. Szia!
    De jó volt ezt a mai írásod olvasni!
    Igen, segítünk! A remény, hit vesszen el utoljára! És minden működni fog!
    És nem ‘minél tovább kell kihúzni tünetmentesen’, hanem abban hinni, hogy tünetmentes, egészséges és ez így is marad mostmár!!!! Örülök, hogy jól van már Zalán, remélem jól telt a Húsvétotok!
    Puszi Nektek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizennyolc + tíz =