Bíbelődünk, rengeteg az elintéznivaló.

Az utóbbi napok eseményei után leginkább, de úgy döntöttünk, lakásbiztosítást kell kötnünk. Hiszen nálunk aztán az ördög tényleg nem alszik soha!

A régia lakás bérleti szerződését is fel kell mondani, el kell varrni azokat a szálakat, amire eddig nem gondoltunk. Közmű különbözetek elszámolása, a felújítás soránk beépítésre került anyagokkal, illetve árukkal való elszámolás, stb… Ha netán nem jön össze ahogy szeretnénk, majd úgyis megírom, sőt… Egyelőre próbálok nem előre bosszankodni semmin. Tudjátok, a hídon akkor megyünk át, ha odaérünk! 🙂

Zalán továbbra is ezerrel élvezi a ház adta lehetőségeket. Sokszor már idegeskedek is rajta, hiszen mást nem látok, mint hogy rohan, kiabál… És féltem, hiszen olyan kis izgága, szeleburdi. 🙂 De jó neki itt, ehhez kétség sem fér!

Ezt láthatják azok is, akik hozzánk látogatnak. 🙂 Hogy tegnap is érkeztek hozzánk vendégek, mégpedig az a néhány ember, akik nemrégiben a licitálást indították Zalánnak. Most eljöttek, hogy ha csak néhány órára, de kicsit részesei legyenek az amúgy meglehetősen hangos családi életünknek.

A gyerekek kaptak tőlük ruhákat, könyveket, zöldséget és gyümölcsöt, nagy volt az öröm. Zalán számára kaptunk diétás élelmiszeteket és csokit (aminek este egyből neki is esett) és a licitálásból befolyt összeget. Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki segített és segít nekünk!

Este nézegettem a képeket és elgondolkodtam milyen lenne, ha csak két gyerekünk lenne. András és Jázmin viszonyából kiindulva nem biztos, hogy őszinte lenne a mosolyom. 😀 Gyorsan el is hessegettem magamtól a gondolatokat, hiszen Zalán nekünk egy kincs. Akkora szeretet lakik az amúgy vadóc és állandóan forgószélként süvítő kis testében, hogy az leírhatatlan. Mikor este hozzám bújik és a karjaimban alszik el, tudom, hogy velünk igazán nagy baj nem történhet, mert az ő szeretete csodákra képes.

Ahogy a statisztika mutatja, a beteg gyereket nevelő családok nagyrésze szétmegy. Ő azonban összefogja a családot. Akkor is ha éppen hisztizik. 😀 Mert nekünk, a családnak, csak egy igazán nagy álmunk van, hogy ő egészséges legyen!

Nem írom le újra mennyire nagyon nehéz lelkileg úgy, hogy nem tudjuk mit hoz a holnap. Hogy van-e holnap. Hogy azt tudjuk, most itt van és jól van, de lehet, holnap már más lesz. Nem! Nekünk a ma van, az a ma, amelyben Zalán itt van és boldog! Éppen elég nekünk a lelki dolgokkal megbirkóznunk. Nekem azt hiszem újra nem megy. 🙁 Éjszakákat virrasztok és csapongnak a gondolataim.

Tudom, mit kellene még csinálni, mire lenne még szükség és tervezek, csoportosítok és újraszámolok, hátha minél előbb sikerül. Mert a balesetveszélyes teraszt Zalán számára biztonságossá kell tenni mielőbb, mert még van jónéhány hasonló dolog, amit a tél beállta előtt el kell intézni. De sikerülni fog, mert muszáj. És a muszáj nagy úr!

Ha Zalán meg merte álmodni, nekünk kötelességünk megvalósítani!