2017.12.17.

2017.12.17.

Próbálunk úgy élni, vagy legalábbis úgy tenni, mintha minden rendben lenne.

Ma van Csenge születésnapja, amit próbáltunk úgy megünnepelni tegnap, ahogy szoktuk. Persze nem sikerült. Olyan keserédes volt. Csenge 2 kis barátnőjét hívta meg, de az egyik eleve el se jött, a másik kislánynak pedig 2 testvére is beteg volt, így sajnos nem kockáztathattunk, hogy Zalán elkapja a műtét előtt. Mert akkor mi lesz?

Látjátok, ennyire kihatással van mindannyiunk életére ez a betegség.

Félek a holnapi naptól. Nem magam miatt, hanem Zalán miatt. Mert egyre rosszabbul viseli. Tudja, mert milliószor a szájába rágtuk már, sőt, szerintem unja is, hogy folyton ismételjük, hogy annak a “bibinek” a kis szemében meg kell gyógyulni és a doktornéni ebben segít neki. És ehhez kell a műtő. Persze ő ezt továbbra se akarja elfogadni, amit az utolsó műtét után mégjobban megértek.

Tudom, gondolom, most majd egy hétig megint nem alszunk, mert attól is félni fog, hogy lehúnyja a szemét, majd reggel ugyanez fog lejátszódni, csak fordítva, akkor majd nem meri kinyitni a szemét.

Most már erre nem is készülök, mert nem is lehet. Szeretném, ha mostantól, míg újra túl nem lesz ezen (az eddigiekből következtetve ez talán olyan szenteste, karácsony napja lesz) minden nap meglephetném valami egészen pici aprósággal, hogy minden reggel érdemes legyen megpróbálni kinyitni a szemét.

Sajnos Zalánnal máshogy nem megy, mint elterelni a figyelmét. Persze ez sem egyszerű, hiszen nem kicsi már és sok a rossz emlék a kis lelkében.

4 éve küzdünk ezzel a szörnnyel, ami ilyen makacsul ragaszkodik Zalánhoz. De mi nem adjuk! Akkor sem, ha most egy nagyon nehéz korszakot élünk. Tudom, hiszem (vagy csak elhiszem), hogy az élete közvetlenül nincs veszélyben, mégis. Ez a legnehezebb meccs az elmúlt 4 évben. Egyszerűen annyira lerövidülni látszik az idő két kiújulás között, hogy nem tudom, ez után a műtét után mi következik. Vajon elhal a daganat és nem kell műteni újra? Vagy átmenetileg inaktív lesz és egyszer újra életre kel? Vagy ha ezt a ritmust követi (1 év, fél év, 3 hónap, 5-6 hét) akkor esélyes, hogy mikor legközelebb megyünk a következő kontrollra (3 hét múlva kb.) újra aktív lesz? Nem tudom már mit gondoljak!

A családunk romokban, bár szétesnie nem szabad, a gyerekek is rosszul viselik… Én pedig már teljesen kikészülök! Ettől a bizonytalanságtól teljesen padlót fogtam. Apán is azt látom, hogy valami megváltozott. Már nem hisz olyan töretlenül abban, hogy minden simán fog menni (nem a gyógyulásban!). Sokszor, mikor ezen gondolkodom, olyan bizonytalannak látom a jövőt. Vagy lehet már nem is látom? Egy biztos, terveink nincsenek, mert emellett a betegség mellett tervezni nem lehet. 🙁

Tudom mi lesz holnap. A végtelen nyugtatás, miközben ezer darabra törik a lelkem, a végtelennek tűnő várakozás a műtő előtt, majd a délutánig tartó vígasztalás… Este pedig… Nem is akarok belegondolni!

Mi már csak az álmoknak élünk. Annak, hogy a karácsonyfa alatt majd ki meri nyitni Zalán a szemét, mert szeretné látni mit hozott neki a Jézuska… Amire vágyik… Bunchems, távirányítós verda, Blublu Delfin baby, Szellemvadász, szivacskilövő puska, turbódoki, hatchimals… Persze ha kinyitja, akkor majd Csenge Jégvarázs kastélya fog kelleni, mert az mégis csak legó… (ez még nincs is meg) de hát ilyenek a tesók…

Nekünk csak az álmok maradtak… De ezek éltetnek! A mosoly és a gyógyulás. És hogy látjuk Zalánt felnőni, hogy egyszer egészséges és boldog lesz!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhét + tizenöt =