Már az év első napján sejtettem, hogy nem lesz egyszerű, hogy minden nap le kell majd győznöm magam, hogy tovább tudjak lépni.

Nos, ez tegnap is bebizonyosodott.

Mint tudjátok, most a legjobb barátunknak segítünk egy élhetőbb környezet kialakításában, hogy ha hazajön a kórházból, legalább legye egy, csak egyetlen hely, ahol nyugodtan lepihenhet.

Apa és egyik barátja 3 napja dolgoznak megállás nélkül, de… A körülmények és barátunk feleségének hozzáállása nagyon megnehezíti a helyzetet. Hogy csak egy példát említsek. Gyakorlatilag 10 órán keresztül mosogatott, de valahogy mégse sikerült végezni vele egészen addig, míg én és egy barátnőm oda nem értünk. Ez persze egy dolog, sőt, én úgy látom, itt valóban segítségre van szükség, nem is kicsire!

Este már itthon szakadt a cérna. Apa ezt nem tudta elképzelni, hogy lehet valaki, egy 3 gyerekes anya ilyen. A többit nem is részletezem, nem is tartozik a tárgyhoz, illetve ez már csak lényegtelen dolog.

Én eddig azt hittem, apával ugyanazt éljük át 4,5 éve és az ő személyisége is ugyanúgy változott, mint az enyém. Megmondom, feketén fehéren, én nem szégyenlem! A kapott támogatásainkból tudtam én is segíteni ott, ahol tudtam nagy a szükség. Tudom milyen nagyon mélyen lenni, tudom milyen a kilátástalanság, mikor az embernek annyira fáj a nincs, hogy megbénítja a végtagjait. Mikor dönteni kell, hogy kenyér legyen vagy gyógyszer. Vagy mindenki tud enni vagy csak a gyerekek. Számomra ez egy borzasztó állapot, amit nem tudok elfogadni. Sajnáom, vessetek meg, én ilyen vagyok.

És tegnap itt szakadt a cérna, miután a barátunk megkért, hogy ha ma kiengedik a kórházból, váltsuk ki neki a gyógyszereit, ő pedig ha megkapja a táppénzt akkor visszaadja. Apa pedig nemet mondott, mert a felesége úgy áll a dolgokhoz, ahogy áll.

Higgyétek el, én akkorát csalódtam apában, hogy az nem kifejezés! Most nem is szólunk egymáshoz. De nem baj!

És hogy hogy viselik a gyerekek, Zalán? Nagyon rosszul! Én mégis azt mondom, nem lehet egy embert hibáztatni és elzárkózni a segítése elől, aki nem tehet más ember tulajdonságáról. Most azt mondom, lehet külön lépünk ki az égig érő palotánk ajtaján.

De létezik, hogy 12 év alatt ennyire félreismertem?