2018.02.03.

2018.02.03.

2018.02.03.

Karnyújtásnyira vagyunk az első úttól a hónapban, amit szorosan követ majd a második és harmadik. Így egyelőre arra próbálunk koncentrálni, hogy minden rendben legyen az elkövetkező napokban.

Zalán egyre jobban igényli a társaságot, a kis barátokat, de ebben az időszakban ezt ésszerűen korlátozni vagyunk kénytelenek, nehogy pont egy-egy ilyen utazás előtt kapjon el valamit. Főleg most, mikor kilátásba került egy újabb műtét. (Azért bízunk benne, hogy erre mégsem lesz szükség!) Reméljük még kapunk egy kis haladékot. Ha csak 3-6 hetet is, most lelki szempontból az is sokat jelent! Persze az se feltétlen jó, ha mint valami pallos lebeg a fejünk felett. De mégis csak egy kis haladék!

Minden más tekintetben hasonlóan élünk, mint más családok. Talán egyedül a táplálkozás az, amiben kicsit másabbak vagyunk, de az igazság az, hogy a betegség miatt főképp azt a nézetet valljuk, hogy a minél kevésbé feldolgozott és finomított dolgok az egészségesebbek. Persze vannak kilengések, mindent csak nem vehetünk el Zalántól. Egy-egy rágó, hasonló dolgok úgy gondolom beleférnek. Már a csak azért is, hiszen Zalán előbb-utóbb közösségbe kerül és nem szeretném, ha “ufóként” tekintenének rá. Persze ez megint sarkallatos kérdés lesz, hiszen az óvoda nem biztosítja a speciális táplálkozási igények szerinti ételeket.

Zalán most leginkább a feltétlen szeretetet és törődést igényli. Imád apával legózni (ha éppen apa itthon van), a csajokkal hancúrozni vagy velem mesét “olvasni”. De sokszor az is elég neki, ha csak az ölembe kucorodik és úgy vagyunk. Olyankor ő mesél nekem. Háborúról a tengerparton, sellőkről és hableányokról, űrutazásról… Amire mindenki azt mondja, a fantázia.. 🙂 😉

De ez így jó nekünk!


2 thoughts on “2018.02.03.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

16 − 10 =