Tegnap ismét megtettünk egy nagy lépést, elindultunk egy másfajta úton. Nem tudjuk, hogy merre visz, csak azt, hogy a gyógyuláshoz vezet és most, illetve még mindig ez az elsődleges cél.

Tudjátok, ezer féle dologgal próbálkoztunk az elmúlt években, de az utóbbi fél-1 évben valahogy eljött az az időszak, mikor be kellett látnom, hiába igyekszem és bár csak mindent jobban tudnék, de nem tudok. És sajnos varázsolni sem, így Zalán szemeiből sem tudom eltüntetni azt az átkos manót varázsütésre. De ha nem megy csiribível, majd megy csiribúval. 😀 Szoktam mondani Zalánnak.

Lassan közeledünk ahhoz a bűvös időszakhoz, mikor már statisztikailag is ritkulni, illetve szűnni kellene a kiújulások valószínűségének, így tulajdonképpen valóban az idegek játékát játsszuk. Ki bírja tovább! Azt hiszem nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy mi. Hiszen bármi esz, bárhogy lesz, bármikor lesz is, mi küzdünk és nem adjuk fel. Hogy is adhatnánk fel? Ha kell, akkor valóban lesz csiribí és csiribú, de Zalánnak meg KELL gyógyulni. No, hát a statisztikát se ronthatjuk ám 😉

Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy úgy, ahogy eddig is, meg fog viselni minket ez a harc. Kit ne viselne meg? Aki szereti a gyerekét, bármit megadna a gyógyulásáért. Akár a csillagokat is lehozná egyenként, ha ezt kérné. Ez egy másfajta tudatállapot, egy más rezgésszint, mint amivel egy átlagos ember él és kívülállóként ez olyan távolinak tűnik. Anno én se hittem volna, hogy ez valaha megtörténhet velünk. De megtörtént és most ebben a helyzetben kell helyt állnunk. Nem is akárhogy!

Vannak, akik szerint nem helyes, ha megesik olyan helyzet a családban, hogy választani kell két gyerek (igénye, kívánsága, szükséglete) között. Ebben a helyzetben nincsenek jó döntések. Csak döntések vannak. Rosszak vagy kevésbé rosszak, amit ha akarjuk, ha nem, meg kell hozni. Ez nem az a helyzet, ahol halogatni lehet és majd alakul, mert nem. Itt egy komoly harcot kell megvívni csak az nem mindegy hogy hogyan. Még egyszer mondom, nincsenek jó döntések. Csak egyszerűen döntések vannak, amiket meg kell hozni. Hogy miért nincs jó döntés? Mert egyszerűen mindannyian mások vagyunk, más igényekkel, más tanításokkal, más élettel, más tapasztalattal és más gondolkodással. Ebben rejlik az emberiség sokszínűsége.

Zalán pedig szegény… Talán nem is tudja pontosan mi történik, hiszen egy burokban, de mégis a szabad akarat burkában igyekszünk felnevelni. A kívánságait lesve, a legnagyobb figyelemmel, amit csak adhatunk neki. Már magában betegen felnőni nem egy pozitív dolog, tehát neki a kis keresztje mindig meglesz, de ebből igyekszünk tőle minél többet átvenni. Egy nagycsaládban, a négy gyerek egyikének lenni se könnyű, de mégis! Szerintem ez a maximum amit most adhatunk neki. Figyelem, szeretet és minden gyógyulásához szükséges dolog. Értem ezt mindenre, amire testi és lelki szinten szüksége van. Úgy gondolom, mindenkinek joga van a teljes testi és lelki egészséghez!