Holnap ilyenkor már Budapesten leszünk. Vagy legalább is nagyon közel hozzá. Utazunk és egy újabb állomás következik a gyógyulás felé vezető úton.

Természetesen abban a reményben tesszük meg ezt az utat, hogy Zalán egészséges és a műtétre szükség sem lesz. Egyre csak azt mondogatom magamban, Zalán egészséges! Holnap kiderül. Éhgyomorral kell mennünk, mert a legutóbbi kontrollon ott volt 2 kicsi ér! De én tudom, azt akarom tudni, hogy onnan eltűntek, felszívódtak, mi pedig boldogan fogunk hazajönni.

Természetesen fel kell készítenünk Zalánt a másik verzióra is, ami abszolút nem egyszerű, hiszen bőszen tiltakozik az ellen, hogy be kelljen mennie a műtőbe. Megértem. Ha lehetne, bemennék helyette, minden gondolkodás nélkül. Sajnos a sors viszont valami nem tisztázott dolog miatt neki szánta ezt a nehéz utat. Most ebben kell őt támogatnunk.

Természetesen ilyenkor bármit megígérnénk neki, csak ő könnyebben viselje. Ilyenkor persze óhatatlanul felmerül a gondolat, hogy mivel ártunk többet. Ha megígérjük és nem teljesítjük (kvázi átverjük) vagy ha nem kérhet fájdalomdíjat. Ehhez hozzáteszem, ez nem a mi találmányunk, hiszen a Tűzoltóban a vérvételnél is ki van rakva 2 nagy  láda játék, hogy a vérvétel után minden gyerkőc választhasson magának belőle fájdalomdíjat. Sőt, erre fel is hívják a figyelmüket. 🙂

Reggelre virradóra gyönyörű hó esett nálunk. Sajnos nem túl nagy, de ahhoz elég, hogy Zalán elkészíthesse a hóangyalkáját, amire annyira várt. Amúgy is szereti az angyalkákat, a köveket és minden gyűjthető dolgot. 😀 A nagy kedvenc azonban még mindig Jázmin, valami furcsa, erős szál köti őket egymáshoz. Mintha nem is csak testvérek lennének, hanem mint mi apával, néma szövetségesek. Míg mi a hátteret biztosítjuk, ő talán a lehető legnagyobb érzelmi köteléket.

Természetesen vannak problémáink, hol kisebbek, hol nagyobbak, hol megoldhatatlannak tűnők. Most is van és biztos vagyok benne, ezután is lesz. Azonban míg együtt vagyunk, erősek vagyunk és ezt a jogunkat senki sem vitathatja el tőlünk.

Ma egy igazán játszós, tartalmas napra készülünk, hogy Zalán a lehető legtöbb pluszt kapja a holnapi napra. Megbeszéljük  mi várhat rá és mit hogyan gondolunk mi, majd megengedjük, hogy a kérdéseit feltegye. Sajnos még mindig ingadozunk sokszor, hogy mennyire gyerek vagy felnőtt nyelven mondjuk el a válaszokat a kérdéseire. De a változás szándéka bennünk van! És csak előre! Ahogy eddig is!

Tudjátok… A múlt elmúlt és többé nincs hatalma ránk! <3 Holnap pedig ujjakat össze, nyernünk KELL!