2018.03.11.

2018.03.11.

Holnap megkockáztatjuk Zalánnal a budapesti utat, mert már túl sokáig halasztottunk, tovább nem merünk.

Reggel mintha kicsit folyt volna az orra, de mivel ezt nap közben nem talasztaltuk többször, így bízom benne, hogy sikerül holnap elutazni. 🙂 Szemészetre megyünk, a nagy mumus, a szemcseppek elkövetési helyére.

Egy ideje változtattunk a stratégiánkon és igyekszünk előre felkészíteni Zalánt, hogy mi vár rá. Így talán még itthon tombolja ki magát, nem ott. Eddig ez nem jött be, hiszen ott is nagyon sír minden cseppentésnél, de talán idővel…

Holnap megint éhgyomorral megyünk, hiszen nem tudjuk, hogy változott-e a szemében lévő elváltozás. Ha nőtt vagy fejlődött, akkor holnap ismét műtét vár Zalánra. Én mégis abban hiszek, hogy az előző alkalomhoz hasonlóan Zalán füligérő szájjal fog kijönni a vizsgálatról. 🙂

Nekem teljesen olyan érzésem van, hogy elértük azt a kort, mikor ezeknek a daganatoknak az aktivitása csökken és sokkal kisebb eséllyel élednek újra. Nem tudom megmagyarázni, de napok óta ez az érzés motoszkál bennem! És hiszem, hogy jó a megérzésem!

Persze ennek ellenére továbbra is még egy jó ideig ilyen gyakorisággal kell majd járnunk, illetve a hematológiára is gondolom… Azt tudom, hogy egészen Zalán fiatal felnőtt koráig követik az útját majd, főleg a másodlagos daganatok kialakulásának viszonylag nagy esélye miatt. No, ettől mi is félünk, de… A hídon akkor megyünk át, mikor odaérünk!

Beköszöntött a várvavárt tavasz. Zalán így viszonylag sok időt tölt a szabadban, aminek hatására esténként egy fél csatalovat fel tudna falni. Ezt persze nem bánjuk, hiszen az elmúlt időszakban már kifejezetten rosszul viselte az egész napos bezártságot és ennek köszönhetően étvágya se nagyon volt.

És ugye… Mondanom se kell, szinte az összes nadrágját kinőtte. A pólók és pulóverek szinte mind jók, de a kis lábai valahogy megnyúltak. Mondjuk ezt a cipőméreten is észrevenni, hiszen már 28-as cipő kell neki. Ősszel kaptunk párat, de sajnos ezek 99%-a már nem jó. 🙁

De így jártak a lányok is. Csenge még megörökli Jázmin ruháit, ezzel nincs is gond, Jázminnak azonban az összes nadrág és kardigán rövid. 😀 Ilyenkor vesszük csak észre, hogy megy az idő! No, meg mikor feje tetején áll a lakás, mert nincs cipő és “jaj, anya, most miben megyek iskolába”… De azt hiszem nem csak az én gyerekeim nőnek. (Mindenesetre furcsa, hogy Csenge lába egy tél alatt 2-3 méretet nőtt…)

De egyelőre a nehézségek ellenére is örülünk a jóidőnek! Szegény Zalán nagyon unatkozott már, míg én dolgoztam (általában napi 12 órát, hogy meg is érje csinálnom) de most legalább kimehet az udvarra játszani!

Szóval… Holnap újra Pest! De minden rendben lesz! Így kell lennie!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

négy × három =