Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e posztot vagy ne, de úgy döntöttem,  nektek, akik JÓSZÁNDÉKKAL követitek az életünket, jogotok van tudni.

A tegnapi kontroll bár alapjában nem hozott rossz eredményt, hiszen 3 héttel az előző műtét után ez a papírforma, mégis egy nem várt fordulattal végződött.

A doktornő szavaiból kivéve  konkrétan és kerek perec kimondva a következő lépés a  Zalán szemében alkalmazott közvetlen kemoterápia. Tehát a doktornő arra számít, amit én tavaly szeptemberben (októberben?) felvetettem, hogy felgyorsult a kiújulások üteme.

Kaptunk egy profi rajzot is, amelyen a doktornő lerajzolta a jelenleg problémát jelentő daganat helyzetét és nagyjából körüljártuk, ez miért problémás. Maga a daganat, ami nem akar veszíteni ellenünk az Zalán bal szemének az orrához közeli részén helyezkedik el a szemgolyóban. Közvetlen közelében a medial rectusnak, ami az egyik fő szemet mozgató izom.

A doktornő elmondása szerint olyan részen van a daganat, hogy már a 3 héttel ezelőtti műtét során is sajnos kénytelen volt az izom egy részét is lefagyasztani, de ezt többször nem teheti meg, mert az károsodást okozna.

Mint megtudtuk, a reggeli sírások sem pszichés eredetűek, Zalánnak valóban fájdalmai vannak még mindig. Ezt az okozza, hogy a fagyasztás során az izom is elfagyott és a doktornő szerint kb. olyasmi fájdalma van Zalánnak minden egyes alkalommal, amikor a szemét csak egy kicsit is megmozdítja, mint pl. amikor nekünk izomlázunk van. A reggeli szemkinyitás, illetve ki nem nyitás és az “úgy érzem, mintha előrejönne”  érzés is ebből adódik, hiszen a doktornő elmondása szerint az izomban apró erek találhatóak, amik az íriszt látják el vérrel. És ezért is fényérzékeny még mindig.

Mivel elég “necces” a helyzet, nem kaptunk sok haladékot, április 26-án ismét mennünk kell és ha az akkor elvégzett vizsgálat azt mutatja, hogy hozzá kell nyúlni, Zalán 27-én megkapja a kemoterápiát, közvetlenül a szemébe fecskendezve. Természetesen fogalmunk sincs, mivel állunk szemben ismét és ez elkeserítő. Jelenleg próbálunk informálódni olyanoktól, akik esetleg Magyarországon (bár eddig mindössze 1 ilyen esetről hallottam, de ez nem jelenti azt, hogy nincs több) vagy bárhol külföldön átestek ezen a kezelésen.

A doktornővel a legnagyobb mellékhatásokat átbeszéltük, de… Szeretnék mindent tudni és úgy indulni neki ennek az útnak. Vagy… Nem tudom!

Most minden homályos! Azt tudom, nagyon le vagyunk égve és a hónap végi 2 napos út, a fennalvás, a gyerekektől való elválás, a várható mellékhatásokkal kapcsolatos és egyéb költségek most nekünk rettenetesen megterhelőek. Nem tudom hogyan tovább! Nagyon féltem Zalánt! Ez van!

Köszönöm, hogy mellettünk vagytok, köszönöm, hogy támogattok. Rohadt nehéz ez az út! 🙁