2018.05.22.

2018.05.22.

Eltelt a hosszú hétvége és gyakorlatilag Zalán ugyanúgy van. Reggel nehezen nyitja ki a szemét. Fél, hogy be van ragadva (pedig nincs), fél, hogy fájni fog.

Hozzányúlni nem lehet, ha öltöztetem vagy vetkőztetem sem érhet hozzá ruha sem. A szemcseppnek már csak az említésétől is rosszul van, pedig most non-stop menni kell a szemcseppnek!

Tehát leginkább lelkileg viseli meg ez a procedúra, de ahogy a doktornővel beszéltük, ez most tulajdonképpen természetes. Várni kell és majd oldódik, mást most nem tehetünk. Így hát várunk és reménykedünk, hogy minél gyorsabban helyrerázódik.

Igyekszünk Zalán napjait megszépíteni, így meghívásra részt vettünk szombaton Győrben a kamionos találkozón. Zalán igazán boldog volt, jól érezte magát! 🙂 Kellenek neki ezek az élmények, amiből építkezni tud és nekünk is sokat jelent, hogy nem csak sírni látjuk, hanem mosolyogni is.

Viszont már csak 3 nap maradt a következő útig. 🙁 Egyelőre még nem is áruljuk el Zalánnak, hadd élvezze felhőtlenül ezeket a napokat (miután valamikor a délelőtt folyamán kinyitja a szemét). Ilyenkor nem könnyű, de ezek a mindennapok részévé váltak.

Meg kellett tanulnunk, hogy egyből elengedjük azokat a napokat amiken rossz történt, egyből miután hazaérünk. Másnaptól a következő utazásig csak jót kommunikálunk és mutatunk Zalán felé. Aztán újra a mélybe zuhanunk, hogy ismét a magasba emelkedjünk.

Célokat, vagy inkább állomásokat tűztünk mi magunk elé, hogy pontosan érezze Zalán, merre visz az út. Jutalmakat, melyek segítenek felejteni, hogy vannak olyan napok, amiket nem szeret.

Sokszor úgy érzem, hullámvasút az életünk. Az utazások előtti és utáni feszültség, idegesség, közötte pedig az aggódás és nyugalom keveréke… Érdekes kettősség, de ez van!

Én már lelkileg készülök a következő útra, amiről Zalán még nem is sejt semmit. Holnapután el kell mondanom neki. De addig az én titkom, hogy ő nyugodt és boldog maradhasson még 2 napig!

Titeket pedig kérve kérlek, hogy segítsetek ha tudtok, mert a minden heti utazással, a parkolással, a pályamatricával együtt a kiadásaink hatalmassá nőttek, melyet már sehogy sem tudunk fizetni! Hálásak vagyunk minden segítségért, legyen az akár a legkisebb is! És nagyon szépen köszönjük ha valaki tud segíteni!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

8 + 12 =