Pont egy hét van a következő útig és Zalán még mindig  nagyon köhög. Valószínűleg valami frankó vírust szedhetett össze, mert körülöttünk sokan küzdenek most ezekkel a tünetekkel.

Apa ma is dolgozik és mivel újra iskolába jár, ezért majd csak holnap este látjuk legközelebb. Persze nem egyszerű ilyenkor, de valamit valamiért és ha sikerül elvégezni az iskolát (márpedig sikerül!)  akkot valamennyivel emelkedik majd apa fizetése is. Az pedig nagyon kell.

Lassan a nyárra készülünk, aminek nagyon örülök a gyerekek szempontjából. Milyen jó lesz, ha végre itthon lesznek! Bizonyítvány szempontjából nem számítok rosszra. Valószínűleg Csengéé lesz a legfényesebb, de Jázminé és Andrásé is jó négyes lesz. Büszke vagyok rájuk!

Tudom, mindig kéritek, hogy írjak róluk. Szívesen írnék, hiszen ők ugyanúgy a szívem csücskei, mint Zalán! Ismerem az álmaikat, vágyaikat. Tudom mit szeretnének, mit szeretnek és mit nem. Tudom, kivel érzik jól magukat és ki az, aki nem jön be nekik. Ismerem a terveiket… De tudjátok, vannak akik letették a nagyesküt, hogy minket tönkretesznek, Zalán gyógyulását pedig mindenáron megakadályozzák és mocskolnak minket úton-útfélen.

Érdekes, mert tegnap szülői értekezleten voltam és egy általános iskolai tanárnő által hallgathattam meg, hogy mennyire fontos a másik elfogadása. Akkor is, ha úgy véljük, hogy az egyén “nekünk nem tetszik, nem szimpatikus, nem értünk egyet vele, mi másképp csinálnánk, stb.” A tanárnő szerint egy egyén nem csak elvesz a közösségből hanem hozzá is ad. És nagyon elburjánzott a gyűlölet, ahol a szülő tanítja a gyerekét rá, pl. ne játssz vele, mert rosszban vagyunk a szüleivel, stb. Elgondolkodtató! Mi az elejétől azt mondjuk, szeretettel neveljük őket szeretetre. És szerintem működik, mert mindegyik egy kis szeretetgombóc. 🙂

Szintén tegnap hallottam az iskolában, hogy mikor az év végi bizonyítványokat nézegetjük, gondoljunk arra, hogy az a bizonyos teljesítmény 3 részből állt össze. Egyharmad a gyerek adottsága (tehetsége), egyharmad az iskola, a tanár érdeme és egyharmad az otthon, a szülők érdeme. Ez is elgondolkodtató és igaz. Én pl a mai napig leülök még Jázminnal és akár Andrással is matekozni. Ha igénylik a segítséget, én örülök neki. 🙂 Mostanában már Csenge is szívesen fordul hozzám. 🙂

Zalán pedig… Próbálunk ráfeküdni az iskolaérettségi gyakorlatokra. Zalán mindent csinál, egyedül rajzolni nem akar. Azt mondja azért, mert nincs saját tolltartója és ceruzái. 😀 Sejtem, hogy ez csak kifogás, de egy próbát megér fizetés után.

Sajnos viszont Zalán még mindig úgy ugat, mint egy kutya. 🙁 Valamit nagyon ki kellene találni, hiszen már csak 1 hét van. Igaz, ez most kontroll lesz, de nem jó betegen vinni és az orvos se látja szívesen betegen.

Mostanában egy új étrendkiegészítővel kacérkodom. Teszem ezt azért, mert eddig Zalán nem kapott gyógygombát, és mivel az utóbbi időben a kutatások alapból az immunrendszer erősítésével érték el a daganatok visszaszorítását, most szeretnék én is ebbe az irányba lépni Zalánnal.

Tudom, hogy tuti recept nincs. Sajnos! Bárcsak a céklaevés vagy a búzafűlé magában gyógyítaná a daganatos betegségeket. De sajnos nem! Vannak, akik úgy gondolják, hogy már megvan a rák ellenszere csak sokkal nagyobb üzlet van a kemoterápiás szerekben. Nem tudom! Én csak egy anya vagyok, aki mindent ki szeretne próbálni, hátha valami hat, vagy legalább egy kicsit hozzátesz a gyógyuláshoz. Most a mycelcaps nevű gyógygomba kivonatot néztem ki. Sajnos az ára horribilis. 🙁 Viszont ami tetszik benne, hogy kifejezetten az immunrendszert serkenti.

Jázminnal is felhasználjuk a nyarat egy alapos kivizsgálásra, mert mostanában állandóan beteg. És ami a többieken lemegy 1-2 nap alatt, kis náthával, ő egyből lázas és rosszul van. Remélem nem az immunrendszere megint, ahogy óvodás korában is volt. 🙁 Az most nem hiányozna. Nagyon nem!

Amúgy pedig… Majd alakul! Csak most nehéz. De megyünk tovább, tovább, tovább!