Adós vagyok még a tegnapi nap beszámolójával. Ne haragudjatok, tegnap olyan fáradt voltam, hogy gondolatom sem volt.

Ez nem testi, sokkal inkább lelki fáradtság volt. Kipihenni nem tudtam, hiszen ehhez nem elég aludni, de mára talán rendezettebbek a gondolataim.

A tegnapi nap mondhatni a szokásos rendben zajlott. Igaz, előbb a gyermekklinikára mentünk, hogy egy út alatt letudjuk az onkológiai kontrollt és a szemészetet. A vérvétel nem volt zökkenőmentes, hiszen Zalán szó szerint retteg tőle, de ennek ellenére nagyon ügyes volt. Az elején felkiáltott, aztán már szuper csúcs ügyes volt. Kapott is a ragtapaszára a rendőrautó rajzot. 🙂 Milyen büszkén viselte!

A szemészeten az első szemcsepp ment nehezen. Nagyon megküzdöttünk vele, ő pedig velünk. Nem örültem a dolognak, ezt kinn meg is beszéltük. A második már viszonylag könnyebb volt. Persze volt ellenkezés. Tudtuk, számítottunk rá, hiszen ezt Zalán mindig rosszul viseli. De ez van. Talán majd ha nagyobb lesz könnyebben mennek ezek a dolgok! Legalább is ahogy visszatekintünk az elmúlt évekre, mindig változott valami. Hol bátrabb volt Zalán, hol félősebb. Majd alakul.

Szerencsére a cseppek után nem kellett már sokat várni a vizsgálatra, ahol pedig Zalán hiper-szuper ügyes volt. A doktornéni is megdícsérte és jutalmul kapott egy fa kis rendőrautót. 🙂

Valami csoda folytán (ilyen még nem volt az 5 év alatt!) miután visszamentünk a Tűzoltóba,  nagyon keveset kellett várnunk a vizsgálatra. Ott is szépen együttműködött Zalán, semmi gond nem volt. Megbeszéltük a következő MRI időpontját (augusztus), illetve az éves záróvizsgálatokat is, ami szeptemberben lesz időszerű.

De ami a lényeg. Jelenleg minden rendben van. Most, egyelőre nem kell több kezelés Zalánnak. Feltettem a kérdést a doktornőnek, hogy ugye akkor többet már nem is lesz, nem kell aggódni? Szó szerint azt mondta: ez a jó hozzáállás! De természetesen senki sem tud biztosat mondani.

Aki közel áll hozzánk, ő tudja, milyen félelmekkel indultam útnak tegnap. Mielőtt kiújulást találtak Zalán szemén, mindig láttam előtte valami kis jelet, foltot a szeme alatt. Nos, ez vasárnap este ismét összetört, hiszen az ekcéma most a szeme alatt jött ki. Hányingerrel, gyomorgörccsel és iszonyat idegesen mentem tegnap.

És ez a legnehezebb, semmit se mutatni. Mosolyogni, bolondozni, miközben úgy érzi az ember, hogy viszik a vesztőhelyre. Lelkileg ez teljesen padlóra tesz és minden energiámat elszívja. Zalánnak pedig ismét egy kis visszaesést okozott a tegnapi nap lelkileg. Az előbb ébredt, de megint nem meri kinyitni a szemét, azt mondja, be van ragadva, fájni fog, stb… Tudom, idő! De az idő most nekünk dolgozik!

Tegnap persze Zalán kiszurkolta magának a fájdalomdíjat, melyet (mivel tegnap megérkezett a fizetés) kicsit könnyebben engedtünk meg. Hazafelé az Auchan-ban választott magának egy kardot és pajzsot, ami nagy örömünkre 500ft-ra le volt akciózva. 🙂 A kis ninja pedig hogy örült neki! 😀

Mi pedig örültünk az örömének, hiszen mi se vagyunk eleresztve anyagilag, sőt! Még a hónapban kell mennünk Budapestre is, ami jelentős költség. Igaz, hogy mást szeretett volna eredetileg, de mikor meglátta a szettet, felcsillant a kis szeme. Így mi is boldogok voltunk. Ezért is, és azért is, mert rendben van minden!