A ritka jelentkezés oka nem más, mint az időhiány.

Határidős vasalás van, gyorsan végezni kell, mert nyakunkon a szállítás. Szerencsére Jázmin nagyon sokat segít. Vagy a zsebkendőt csomagolja vagy Zalánnal játszik, tanítja. Zalán pedig ezt szívesen fogadja. Mostanában a betűkkel ismerkednek, Zalánt már érdekli, egy-egy rövidke szó mit jelenthet, hogy lehet elolvasni. Gyakorolgatja az írást is. Ha valami nem megy elsőre, akkor újra próbálja, de morog közben. 😀 Nagyon aranyos!

A helyi iskola által tegnap kaptunk egy régi számítógépet. Szeretnénk hozzá venni egy monitort, illetve perifériákat, hogy Zalán tudjon rajta mesét nézni cd-n, illetve zenét hallgatni, mert azt a mai napig imád.

A gyerekek szerencsére nagyon sokat segítenek itthon. András 1-től az egyik győri gyárba megy dolgozni 2 műszakba, ezzel is segítve minket, illetve az álmai megvalósulását. Nem tudok eléggé hálás lenni, hogy ilyen gyerekeink vannak!

Szóval az élet szép lassan elcsordogál mellettünk, mi pedig igyekszünk úgy élni, mintha nem járna közöttünk a szörny. De jár sajnos és kedden újra utazunk. Nem tudjuk merre visz tovább az utunk, de reméljük csak előre, csak felfelé. Nem biztos, hogy tudnék még mosolyt erőltetni magamra egy rossz hír után.