Tudjuk, mindennek ára van. A gyógyulásnak is, a túlélésnek is. Csak miért ilyen drága?

Zalánnal remek napokat élünk. Éjfél körül alszik el (pedig legkésőbb 9-kor ágyba van parancsolva), majd végigüvölti az éjszakát. Hogy miért, azt nem tudjuk, megint rémálmok gyötrik. Az éjjel olyan hangosan sírt, hogy összefutott az egész ház. Reggel mégis ma pl. felkelt 7-kor és nyűgös. Semmi se jó, senki se jó, ha enni kell nem kér. Remélem ez rövidesen változik, mert a fáradtságtól már szédülök.

Még szerencse, hogy ezen a héten nincs vasalnivaló. Ma megy a kamion az előző munkával és ha hoz zsebkendőt vissza, azt hétfőnél előbb úgysem adják ki. De remélem akkor már igen, mert nagyon-nagyon kell a pénz. Minden fillérnek van helye, hajaj!

András hétfő óta dolgozik. Szegény nagyon nehezen bírja. Nem csodálom, hiszen éppen csak 18 lett és az egész nyarát feláldozza, hogy a mi vállunkról legalább egy kicsi terhet levegyen. Aztán szeptembertől iskola tovább.
Mire délután hazaér, már csak arra van ereje, hogy egyen, majd szinte végigalussza ami a napból megmarad (4-kor ér haza és hajnali 4-kor indul dolgozni). Igyekszem a kedvében járni, vagy legalábbis olyat főzni, amit szívesen eszik, de… Annyira nagyon szűk a költségvetés most, hogy egy tésztaétel is nehezen fér bele és azt sajnos Zalán sem tudja megenni. Hacsak nem ch csökkentett, viszont abból a 25 dekás tészta 700Ft. 🙁
Nagyon rosszul állunk. Nagyon-nagyon rosszul.
Óriási terhet ró ránk ez a betegség és a velejáró dolgok.

Szeretnénk már túllenni rajta. Most megint abban a fázisban vagyunk, amiről tegnap is írtam. Próbáljuk elhinni, szinte szugeráljuk, hogy végeztünk a szörnnyel, ami láthatatlan számunkra, csak neve van. Retinoblastoma.

Most rossz napokat élünk. Nehéz minden. A reggel, a kelés, a szemnyitás, a napok… Apró jeleket figyelve úgy, hogy tulajdonképpen nem is akarjuk észrevenni, tudomást sem venni róla… De mégis! Inkább előbb derüljön ki ha megint baj van! De ne legyen semmi!

Apa pedig szegény… Hajt reggeltől estig. Holnap iskolába megy, pénteken 24 órás szolgálatba, majd onnan haza se jön, szombat este fél 10-ig mozgóőrségbe. Emellett elvállalt egy fürdőszoba felújítást is… Mert annyira számít most minden fillér! Annyira kell, mert annyira nincs!

Mert nem adhatjuk fel a cél előtt. Igaz, nem tudjuk mennyire vagyunk a céltól, de hiszem, hogy minden nappal egyre közelebb! És mindent megteszünk érte, hogy sikerüljön. Próbáljuk tartani a diétát, az étrendkiegészítőket megvenni. Nem mindig sikerül. De igyekszünk.

Itt Zalán éléskamráját látjátok és ebben még a Flavon és egyéb dolgok nincsenek benne. Persze a diétás élelmiszerek sem!

Ezért kérjük tőletek a segítséget. Mert nem adhatjuk fel ennyivel a cél előtt! Muszáj menni tovább, tovább, tovább!

Ha segítetek bármi módon, azt hálásan köszönjük!