Ha azt mondnám, hogy zajlik az élet vagy pörögnek az események, hazudnék. Az igazság az, hogy dolgozunk, apa, András és én is, a napok pedig valahogy elmennek.

Zalán még mindig beteg, de talán már nem olyan nyügös, mint az első két napon volt. Igaz, az éjszaka még ma is nyugtalan volt, oda-vissza vándorolt a saját ágya és a miénk között. Egy hajnali esemény sürgős riadót fújt amire ő is felébredt és csodák csodájára nem kellett imádkozni a szemnyitásért.

Amúgy mostanában rövidülni látszik az az időszak, amit ébredés után még csukott szemmel tölt. Ebben egy kis visszaesés volt a múlt heti kontroll után, aztán szerencsére meg tudtunk beszélni. Most kb. olyan 5-10 perc mire rábírjuk, hogy nyissa ki a szemét, mert nem kell félnie attól  hogy beragadt vagy fájni fog. Miután sikerült vele kinyittatni, pedig minden úgy zajlik, mint máshol. 🙂

Nemrég még nem hittem volna, hogy ennyit sikerül elérni Zalánnal, de most örülök. Annyi mindenen átment és egyre ügyesebb. Gondolom ebben az is szerepet játszik, hogy egyre csak nő és okosodik és talán egyre jobban felfogja a tanácsainkat, amivel segíteni szeretnénk neki.

Hihetetlen kimondani, de augusztus 1-én lesz 5 éve, hogy küzdünk. Van egy kedves ismerősöm, akinek a nagy fia szintén ebben a betegségben szenvedett és ő is el van hűlve, hogy már 5 éve tart a kálváriánk. Nekik 2 év volt. Azóta ahogy ő fogalmaz, stagnál. De szeretném már én is, ha Zalán állapota ilyen lenne! 🙂

Tudom, hogy el fog jönni ez az idő is. Hogy mikor, azt nem tudom, de remélem minél előbb. Nagyon szeretném már! Szeretnék csak előre nézni, hinni, tervezni, élni, mint mások. De most még nagyon nehéz! Az ezer teher mellett ez a lelki kín agyonnyomja a lelkem. 🙁

De akkor is megyünk tovább és tesszül a dolgunkat! Nem adjuk meg magunkat és főleg az ellenünk és Zalán ellen szurkolók, mocskolók, fröcsögők és udvartartásuk, vagy ahogy mi nevezzük őket, savanyú uborkák nem fogják elérni a céljukat! Zalán akkor is meggyógyul.

Lehetnék gonosz, de nem leszek… Ez különböztet meg minket egymástól!