A nagy meleg miatt nyűgösen telnek a napok. Zalánt lehetetlen egy szobában tartani, amit úgy ahogy, de tudunk hűteni. Az éjszakák is hasonlóak, így én személy szerint nem sokat alszom.

Idén nem mentünk nyaralni, pedig kacérkodtunk a gondolattal, hogy megpályázzuk a balatonszemesi szakszervezeti nyaralást, de végül elvetettünk. Leginkább a munka miatt. Lehetetlen 1 fizetésből és a gyes + családi pótlékból Zalán betegsége mellett megélni, így a vasalással nagyon kell sietni. Mivel teljesítménybért kapok (140ft/tucat a vasalt, sablonban hajtott, becsomagolt vagy bedobozolt, lecímkézett zsebkendő)  így rengeteget kell csinálni, hogy egyáltalán keressek. Minden nap dolgozom, sokszor reggeltől esik. A zsebkendő minőségétől és a sablonok különbözőségétől függően napi 10, max. 20 tucatot tudok készre csinálni. Nem, nem egy nagy kereset, de nagy szükségünk van erre, hogy a számlákat ha akadozva is de valahogy ki tudjuk fizetni.

Nem, nem egy leányálom a 30 fokban a vasaló mellett. De ez van! András a nagy meleg miatt rosszul lett a munkahelyén, így 2 napja itthon lábadozik. Amint jobban lesz, folytatja a munkát. Tudja mekkora terhet vesz le ezzel a vállunkról.

Lassan már az iskolára kell koncentrálnunk. Csenge 3., Jázmin 6. osztályba megy. Nagyon gyorsan elröppent az idő. Tegnap volt Zalán küzdelmének 5. évfordulója és holnap lesz az az évforduló, mikor a blogra az első sorokat írtam.

Ami kétségbe ejt az az, hogy még mindig, hogy újra rezeg a léc. Kedden ismét megyünk. Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy érzek a múltkor felfedezett egyenetlenséggel kapcsolatban. Annyira szeretném, ha nem fejlődne tovább! Muszáj! Kell, hogy sikerüljön! Hogy elmúljon ez a rémálom, ami már nagyon-nagyon hosszúra nyúlt. Hogy felébredjünk, megnyugodhassunk és végre nevethessünk. Hogy a sors szemébe nevethessünk, hogy akkoris megcsináltuk. Együtt! Akárhány buktatót is állított elénk, tanultunk, átléptünk felette és túlvagyunk rajta.

Nem tudom, hogy ez az idő mikor jön el. Szeretném azt hinni, hogy ez az, itt van, már nem kell félnünk. Francba a statisztikával, az 50%-os másodlagos daganat esélyével. Mert az vagy lesz vagy nem. Mert a most a fontos és az, hogy Zalán egészséges és boldog legyen. Ahogy a többiek is, mert egy család vagyunk. Vagy együtt evezünk vagy együtt süllyedünk el. Hát, mi evezünk! Nem fogunk elsüllyedni. Megyünk tovább és tesszük a dolgunkat, ahogy eddig. Ha pedig ebben segítetek akár kupakgyűjtéssel, aludoboz gyűjtéssel, apró gyűjtéssel vagy bármi mással, azt megköszönjük!