Némi elégtétellel tölt el, hogy egyre több beteg gyereket nevelő család igyekszik kitörni a szürkeségből és hozzánk hasonlóan igyekszik élményeket szerezni a betegséggel küzdő gyerekeknek!

Természetesen ehhez sokminden kell. Kamion, motor, hajózás, állatkert, tűzoltó, stb. Én személy szerint mindenkinek köszönöm, aki csak egy mosolyt is csal ezeknek a gyerekeknek és Zalánnak az arcára.

Én törötlenül hiszek abban, hogy gyógyulni mosolyogva sokkal könnyebb és ha a rossz élményeket feledtetni nem is lehet, de talán lehet kicsit ellensúlyozni a sok jóval. Lásd pl. a bohócdoktorokat. Hatalmas segítség ez a kórházat elhagyni nem tudó kis betegeknek.

Már egy jó ideje hiszek abban, hogy a betegségek egy része lelki eredetű, a gyerekek betegségének eredete pedig valahol a szülők lelkében kereshető. Igen, valószínűleg a miénkben is.

Hiszek abban, hogy mind feladattal érkezünk az életbe, hiszen a lelkünk ezt felvállalta, mielőtt a Földet választotta feladata helyéül. Természetesen az nem mindeg, ki hogy áll a feladathoz, küzd és tanul vagy belesüllyed, hagyja magát sodorni az árral.

Igen, sajnos mi is sokszor így teszünk, mikor időről időre elfogy az erőnk. Aztán mindig eszembe jut, hogy a feladatunk nem ért véget, hiszen akkor vagy feladta volna a szellemünk, a lelkünk, vagy megoldódtak volna a dolgaink. Nem, még nekünk is rengeteget kell tanulnunk.

Abban is hiszek, hogy Zalán és a többi kisgyerek, akik ilyen vagy olyan tartós betegségben szenvednek, tanítani jöttek közénk. Hogy mit, azt majd csak akkor tudjuk meg, ha megtanultuk a leckét.

Mikor az életet és ezt az életet választottuk, tudtuk mit vállalunk, ismertük a feladatot. Nekünk még van tanulnivalónk. Sajnos vannak, akik nem tanulták meg a leckét, tőlük búcsúznunk kell/kellett. Nem könnyű azzal a tudattal élni, hogy ezek a kis lelkek elmehetnek tőlünk, ha nem tanulunk. Ezért is tartom fontosnak, sőt, mindennél fontosabbnak, hogy rájuk kellő figyelem fordítódjon. Igen, engem is, mint mindenkit felháborít, hogy a jelenlegi hatalom semmit sem fordít ezekre az amúgy fontos dolgokra, de a politikába itt nem akarok belefolyni.

Zalánnak is vannak álmai, melyet időről időre csokorba szedünk, hogy meglássuk mit tudunk megvalósítani. Van amit könnyebben, van amit nehezebben, de a szándék ugyanaz, mosolyt csalni a kicsi arcára. Rengeteg mindent sikerült már teljesíteni, nektek hála, hiszen rengeteg segítséget kaptunk tőletek!

Zalán szerencsére jól van és ez nekem, illetve nekünk egy bizonyíték, hogy jó úton járunk. Szeretnénk továbbra is ebbe az irányba menni.

Mi kedden ismét utazunk, abban a reményben, hogy minden rendben lesz. Nagyon bízunk, hiszen az MRI semmi rosszat nem mutatott. Igazából nagyon szeretnénk ha Zalán végre oviba mehetne, de erre kedden fog remélhetőleg rábólintani a doktornéni.  Az ovis szülői értekezletre már kaptunk meghívót! 🙂 Ez olyan jó érzés! Talán ti ezt nem is értitek! Tudjátok, nekünk nagy szó az, hogy Zalán elkezdheti talán azt az életet, amit az egészséges kisgyerekek élhetnek.

Nagy szó! De még milyen nagy! 🙂 És mennyi élmény vár majd rá! Az ovis kirándulások, az ünnepélyek, Márton nap, karácsony, farsang! Míg ezeken át nem megy valaki, talán még nyűgnek is éli meg ezeket. És mennyi vásárolnivaló! 🙂 Az örömmel kiválasztott váltócipő, a fogkefe, minden… Igaz, ezeket még nem vettük meg, megvárjuk a doktornő állásfoglalását, de Zalán nagyon várja már! Határozott elképzelése van a cipőről és a fogkrém ízéről is. 🙂

Nehéz lesz! 3 gyereket iskoláztatunk, egy oviba megy. De ez olyan szép, pedig mindenkinek ez olyan természetes! Nekünk az egyik legszebb dolog a világon! Hogy elértünk eddig.

Igen, renegeteg élmény vár még Zalánra és a mi dolgunk ezeket megadni neki. Végre valóra kellene váltanunk a hajókázást, melyre olyan régóta vár. Végre egy nagyobb, igazi oviságyat kell kapnia, amiben elfér. 🙂 Sorolhatnám naphosszat a vágyait, a mancsos pólótól a pókemberes cipőig és a delfines takaróig. 🙂 De ezek részletkérdések. Ahogy tudjuk, mindet igyekszünk teljesíteni. De most az ovi egy hatalmas lépés lesz az ő csöpp kis életében és örülünk, hogy talán végre sor kerül erre a lépésre!

És természetesen igyekszünk nem megfeledkezni a többiekről sem. Csenge 3., Jázmin 6. osztályba megy. Mindkettő nagy szó, hiszen minden osztályt egyszer kell tisztességgel kijárni. Nekik ez sikerül minden évben. Tudnak viselkedni, jól tanulnak, nem dobálják rohadt szilvával a frissen festett iskola falait, ahogy néhányan a faluból…

Tartozunk nekik is annyival, hogy figyelembe vesszük őket, teljesítjük a kéréseiket ahogy tudjuk. Igen, nagyon nem könnyű egy beteg kisgyerek mellett. Lehet, nem jut arra a cipőre amit valamelyik nagyon szeretne, ahogy most is. De megbeszéltük, megértette. Nem volt vádaskodás, hogy Zalán miatt. De ismerjük a vágyaikat, álmaikat… Raktározunk, hogy egyszer az övékét is sikerüljön valóra váltani.