Szerencsére legtöbben nem is tudjátok, mit jelent megküzdeni a szörnnyel. Mosolyt erőltetni és élni az életet, ahogy más is teszi. De mégis máshogy, hiszen attól függetlenül, hogy a legutóbbi kontrollon jó hírt kaptunk, ott az örökös bizonytalanság. Miközben tudjuk, hogy amilyen szerencsésen fordult most a kocka, hogy fellélegezhettünk, ugyanúgy, egy pillanat alatt zuhanhatunk ismét a mélybe. Ennek ellenére mosolygunk és tesszük a dolgukat, hiszen most felfelé vezet az út. A bizonytalanság viszont sajnos minden pillanatunkat körbeszövi.

Ma elmentek a gyerekek. Rettenetes volt az a csend, amit maguk után hagytak. Igaz, itt volt Zalán, de az az önfeledt nevetés, a folyamatos csipkelődés, a veszekedésbe torkolló ugratások, a gondtalanság a nagyokkal ment. Csend lett. A szívem szakadt meg! :'( Tudom, ez az élet rendje, de én akkor is minden évben megszenvedem. Elkezdődött egy újabb tanév, új feladatokkal, új kihívásokkal. Biztos lesznek jobb és rosszabb napok. Könnyebb és nehezebb reggelek. Jó és jobb dolgozatok. 🙂 Nem baj! Majd ez is eltelik.

Ma reggel visszavittem a zsebkendőket. Most furcsa, hiszen ilyenkor, ebéd után kezdődött minden nap a “műszakom”. Egyelőre csak téblábolok, nem tudok magammal mit kezdeni. 😀 Persze, munkát mindig találok itthon, de azért furcsa. Mindenesetre most, ezen a héten egy kicsit több időm lesz Zalánnal rajzolni, gyakorolni a számolást, stb… És ugye lassan jönnek a gyerekek, a leckék…

Reggel, mikor készülődtek a nagyon, ahogy öltöztek, olyan büszkeség öntött el! Szépek, okosak és az enyémek! 😀 Ahogy András felvette az öltönyt, az egyennyakkendőt… Szó szerint éreztem, ahogy megtelik a szívem a mindent elöntő büszkeséggel! Tetszett amit láttam és ezer is megköszönöm Istennek vagy a sorsnak, az életnek, a teremtés örvényének, hogy őket hozzánk küldte, nekem/nekünk adta.

Igen, nehéz! Olyan életet élni amit nem is szeretnénk. Az állandó rettegés, a mindent elöntő szeretet és hála kettősségében. De megyünk tovább! Ha nehezen is sokszor, ha botladozva majd újra fel-felállva, de megyünk. Előre! Mert muszáj!