Azt az időszakot éljük, mikor próbálunk visszaszokni. Zalán az oviba, én a vasalásba. 🙂

Apa szegény dolgozik eleget, ráadásul kifogta a kisbéri balesetet, amiben heten sajnos halálra égtek és nagyon megviselte. Ma ment a mentős pszichológushoz, hátha segít feldolgozni neki. Igyekezett munkával felejteni, de sajnos nem ment és ilyenkor elvileg hivatalból jár a pszichológus. Sajnos csak elvileg, mert a 16 év mentőzése alatt ez a 2. alkalom. Az első egy gyermekhalál után volt jópár éve.

Zalán nehezen szokik vissza az oviba. Reggelente morcog, de lehet csak fáradt. Tegnap fotózás volt, ma múzeumba mentek. Minden napra jut nekik valami program, aminek azért örülök. Talán könnyebb lesz visszaszokni.

Én pedig..  Vasalok újra. Nem könnyű és sokszor a hátam közepére nem kívánom, de kell. És végülis szeretem is. 🙂 Néha. 😀 Szerencsére most viszonylag sok zsebkendő jött a kamionnal, egy darabig elleszek vele. 🙂 Persze fizetés csak akkor lesz, ha mind kész lesz. Szállításra kész!

Éljük a mindennapokat. Apa a másodàllás mellé még egyet bevállalt, tegnap írta alá a szerődést egy magán mentőszolgálattal. Eddig se volt egyszerű, ezután még úgy se lesz, de a hídon akkor megyünk át, ha odaérünk. 🙂

A vasalás mellett már készülnek a tavaszi díszek, kopogtatók. Nemsokára teszek fel párat, ha valakinek megtetszik, nyugodtan szóljon. 🙂 Néhányan már jeleztétek, hogy vennétek! Köszönöm szépen a bizalmat!

És mindenkinek nagyon szépen köszönöm, segít, bátorít, támogat, érdeklődik. Igyekszünk megoldani kisebb-nagyobb gondjainkat, de köszönjük szépen mindenkinek! 😘