Rohannak a napok!

Sokszor azzal sem vagyok tisztában, hogy merre. 🙂 Ez némileg jó is, hiszen ilyenkor kicsit úgy élhetünk, mint sok más család. Dolgozunk, hogy fenn maradjunk a felszínen, de inkább azért, hogy minél lassabban süllyedjünk. Az, hogy jelenleg mínusz 394 Ft-on áll a számlánk és abból ma még ki kellene fizetni a logopédust… (sajnos a bank már a 20 ezres technikai hitelkeretet is visszavonta néhány hónapja) Hát…

Sokszor csak a köztes dolgokon vesszük észre mennyire rohan az idő és ilyenkor a homályba vész, mennyi minden történt az utóbbi hónapokban. Zalán elballagott. Elballagott úgy az oviból, hogy igazán gyerek nem lehetett, hiszen neki ebből is mint oly sok mindenből csak pár nap jutott. Vagy a sima gyerek betegségek, amik természetesek, vagy a daganat vette el tőle a csak játékkal, versekkel és mesékkel szőtt álomvilág, az óvoda, az igazi óvodáslét lehetőségét. De valamennyi jutott és mi ezért is mérhetetlenül hálásak vagyunk a sorsnak. Hiszen alakulhatott volna màsképp is!

Nem mondom, hogy nagy reményekkel vágunk neki a szeptembernek, mert ha teljesen őszinte akarok lenni, azt kell írnom, hogy soha nem féltem még ennyire. Soha nem féltettem ennyire egyik gyerekemet se iskolába adni. Az okát pontosan nem tudom és azt sem hiszem, hogy Zalán képességei miatt van bennem ez a félelem, hiszen mindenki el van ragadtatva tőle. Nem tudom!

Még 9 nap van az idei tanévből és ebbe egy budapesti út is közbeékelődik. Tegnap egy aranyos hölgy érdeklődött telefonon Zalán állapota iránt. Soha nem mondtam még ki ezt így, mint tegnap. Szerintem jól van! Az utoljára fagyasztott heget én sokkal laposabbnak látom. Látom, hiszen ez a bal belső szemzug sarkában volt. Mert szerintem csak volt! Egy kis bevérzés van a most már lapos hegen, illetve lehet kettő is, de én ezt csak kívülről látom és most abban reménykedem, hogy a doktornő ebben meg fog erősíteni jövő héten kedden. Magát a lábadozás időszakát viszont kifejezetten jól viselte Zalán. Csak 2 napig volt gond azzal, hogy kinyissa a szemét, de az is csak abban a formában, hogy kiabált, hogy beragadt és nem lát, miközben nyitva volt a szeme. 🙂 De szerencsére gyorsan elmúlt ez a pár nap. Persze közben 2 nap óvoda után beteg os lett, amiből még most sem kászálódott ki. De itt a nyár!

Vasárnap Csenge elsőáldozik, így a héten még kevesebb időm lesz, illetve dolgozunk látástól vakulásig, szóval ha eltűnök megint, az ezért van! Elnézést kérek érte. 🙂