Azt hittem, a 6 év alatt vagy után nekünk nincs új a nap alatt, nincs olyan, amit még ne értünk volna meg vagy ne lennénk rá felkészülve.

Ma pedig megértük ezt is.

Tegnap óta osztottam, szoroztam és számoltam, hogy kb. hogy állunk, ugyanis eddig mindig volt valami rendszer a kiújulások ütemében. Mivel tavaly májusban, majd idén februárban, majd pedig 4 hete volt kiújulás, arra számítottam, hogy most legközelebb, ha lesz is, akkor a következő kontrollkor szembesülünk vele. De még ezt a gondolatot is igyekeztem elhessegetni magamtól,hiszen Zalán elmúlt 6 éves, most már épp ideje, hogy kimerüljön ez a betegség.

Szinte szugeráltam magam, hogy még véletlenül se jusson be negatív gondolat az agyamba. Érdekes, de mindig van egy pont, ahol a mégis megtalálnak ezek a “megérzések”. Most a szomszéd utcában ugrott be egy pillanat alatt, hogy de mi van, ha… Aztán annyira próbáltam bevonzani a jót, hogy az hihetetlen, pedig abszolút nem hiszek ebben a bevonzás dologban. Ugyanis ha működne, Zalán már régesrég gyógyult lenne!

A szemcseppek a szokásos pánikhangulatban, de megvoltak. A vizsgálatra kicsit várni kellett, amit Zalán türelmetlenül, de elviselt. A vizsgálat alatt immár hagyományosan együttműködött, nagyon ügyes volt. Mikor sokat nézegette azt a bizonyos helyet a doktornő, akkor megint belémhasított, hogy valami nincs rendben, de gondoltam csak az előző alkalommal műtött heget nézegeti jobban. Hát, sajnos igazam lett.

Az előző, 4 héttel ezelőtti műtét hatására a heg nem lett vékonyabb, tehát szegényemnek annyit se ért, mint egy lyukas tízfillér. 🙁 Eret továbbra sem látott benne a doktornő, de…

A szeptemberben esedékes MRI helyett egy sürgősségi MRI vizsgálat következik most, aminek időpontját ma vagy holnap telefonon tudjuk meg és ennek eredményétől függően Zalán szisztémás, tehát rendes kemót kell kapnia. 🙁

Per pillanat még annyira képlékeny minden, hogy talán fel se fogtuk igazán. Tudjuk mivel jár. A szétszakadt családdal, a heti vagy heti 2 utazással. Nem tudjuk, hogy hogy leszünk túl ezen. Nem tudjuk, Zalán hogy lesz túl ezen. Ebben a pillanatban nagyon nehéz még az is, hogy ne gondoljunk bele a következményekbe, ne fussunk előre a szeptemberi iskolakezdésig, ami most úgy tűnik, hogy elmarad vagy valami formában átalakul.

Bele se merek gondolni mi vár rá és mi vár a családunkra. Vajon újra kanült ültetnek be a szívéhez, amit víz se érhet? És talán ez a legapróbb momentum az egészben. Hogyan? Mi lesz most? Meddig fog tartani és meddig fogunk kitartani?

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek az eddigi segítséget, legyen az tárgyi vagy anyagi, valóban rengeteget segítettetek eddig is. Nyugodtan mondom, sok-sok pénz ment el ezzel a betegséggel! Milliók! És ugyanott tartunk. 🙁

Továbbra is szeretnénk az álmokra koncentrálni, mert mi azt valljuk, hogy a mosolyban erő van és sírva gyógyulni se lehet!

Zalán egyik legnagyobb álma, egy igazi, valódi íj, ma teljesült, talán ez ad egy kis erőt neki és a mosolya nekünk, hogy elviseljük ezeket a napokat, illetve az előttünk álló időszakot. Mert hogy őszinte legyek, fogalmam sincs hogy ezt fogjuk túlélni!