2019.06.21.

2019.06.21.

Most, hogy ismerjük az MRI időpontját, talán némileg lenyugodtak a kedélyek. Legalább is úgy érzem.

Most már le merem írni, hogy nagyon aggódtunk, hogy az elkövetkezendő napokban lesz és újra kérni, kölcsönkérni kell az útra. A napokban jött jó hír is, amit a hozzánk legközelebb állók már tudnak. A legjobban rettegett vízelszámoló számlánk mindössze 24 ft! Ez is hatalmas megkönnyebbülés!

Mi most próbálunk megnyugodni, elodázni legalább is a feszültséget. Tudom, hogy akkor ismét hatalmas lesz, megőrülünk tőle, de most egy icipici haladékot kaptunk úgy, hogy tudjuk, ismét nagyon közel leng a fejünk felett az a pallos.

Apa dolgozik, én itthon próbálok a munkámmal boldogulni, de most egy nagyon nehéz zsebkendőt kaptam, amiből rettenetesen keveset tudok készíteni naponta. De igyekszem, mert kell a pénz. Szegény Zalán kesergett is tegnap, hogy nincs olyan édesség itthon amit ő megehetne. Sajnos ez van. Nálunk is hónap vége van eléggé.

Azért rossz így élni! Idegőrlő! Nem tudni mi lesz, hogyan folytatódik a kezelés. Kemó? A műtétnek nincs értelme. Lézer által elérhetetlen a daganat. Plakk eddig se került szóba. Merre tovább? Miért nem reagál? Megmondom őszintén, én titkon abban bízom, hogy azért nem hatott az utolsó két fagyasztás, mert ott nincs élő sejt, ami zsugorodjon. Talán az egész egy nagy heg, hiszen hányszor volt ott, az a daganat műtve. Istenem, kérlek add, hog, igazam legyen!

Szeretném elfelejteni a műtő előtt töltött gyomorszorító órákat, a műtétet követő nyugtalan, fájdalmas sírásokat, a napokig, hetekig tartó állandó feszültséget! Szeretném, hogy a befizetetlen számlák legyenek a legnagyobb gondjaim, hogy ne kelljen Zalán szeméért aggódni. Azért az egyért, amivel lát.

Kedden a látásvizsgálaton a rosszabb állapotban levő szemével közelre már egyáltalán nem látott és a távollátása is furcsán mintha kisebb lett volna. Mondjuk a romlásnak magyarázata nem lenne, de… Tény, hogy közelre a legnagyobb ábrát se látta.

Most nagyon kellenek a drukkok, az imák és nem tudom hogy, de valahogy kérlek, küldjetek gyógyító sugarat, mert nem tudom meddig tudunk még küzdeni. Az erőnk legvégén járunk és megmondom őszintén, tegnap, az eddig eltelt 6 év alatt először komolyan elgondolkodtam, hogy kiszállok és feladom. Nem vagyok elég erős ehhez a betegséghez. Az egy ami visszatartott az az, hogy Zalánnak szüksége van rám és ha engem elveszít, biztos, hogy feladja ő is.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

egy × 4 =