Nagyon nehezen telnek a napok. Minden falatért, kortyért meg kell küzdenünk. Sokszor szó szerint küzdenünk.

Amit egyik percben megenne, attól a következőben már undorodva fordul el. Ha eszik egy falatot, örülünk. Ha kettőt netán, akkor már örömtáncot járunk.

Folyamatosan igyekszem itatni, hiszen most rengeteget kellene innia, de csak kortyonként megy. Ahogy tegnapelőtt még lecsúszott az almalé, tegnap már csak a baracklé, aztán egy kis ideig a sprite zero, majd a pepsi… Aztán semmi. Örültünk, mikor tegnap este megivott majdnem egy kis pohár tejet, de egyből meg is fájdult a pocikája. Az a kis pici pocak, ami volt, már a múlté. Látszik, már most, hogy fogyott. 🙁

Rettenetesen nehezek a napok. Látni, hogy szenved, de nem tudok segíteni. Lesem a vágyait, gondolatait, próbálok minden halvány foszlányba belekapaszkodni. Ha csak kiejt a kis száján egy kaját, már rohanok készíteni. Mindent frissen! Most semmi sem számít. Nagy szó az 1-1 falat is!

Nagyon rosszul tűri a bezártságot is. Tegnap este, mikor már nem tűzött a nap, kicsit kiengedtünk sétálni. Szigorúan szájmaszkban! Szegénynek igénye lenne a mozgásra, de energiája nem sok van.

Lesem a gondolatait, mert valahogy muszáj túlélni ezeket a napokat! Rettegve gondolok a következő blokkra, mikor a két kezelés hatása már összeadódik. Nem tudom mi lesz!

Tegnap kapott Zalán egy plüss kutyust, aminek nagyon örült. Természetesen be is költöztette az ágyába. Mégis… Nagyon nehéz benn tartani. 🙁 Nincs olyan játék, ami leköti. Nekem pedig sajnos még van vasalnivalóm, amit lóhalálában kell befejeznem. Pedig milyen szívesen kuckóznák be mellé. Csak mi ketten, a világ ellen! De nem lehet! Rettenetesen kell a pénz hiszen a kiadásaink sokszorosukra növekedtek. Sokan vagyunk, egy flakon kézfertőtlenítő maximum 2 nap. 🙁 De nem akarok panaszkodni! Csak Zalán legyen jobban! Más most nem számít!