Hatalmas köszönettel tartozunk mindenkinek, aki segíti küzdelmünket. Ahogy apa fogalmazott tegnap délután, mikor a következő blokk kemóra foglaltuk a szállást, ez magunktól, nélkületek nem menne! Mert tényleg nem! Köszönjük szépen, hogy ennyire lelketeken viselitek a sorsunkat, Zalán nagy harcát.

Sokan kérdezitek hogy van, vagy mire van szükségünk, vagy miben tudtok segíteni, mit hova tudtok leadni, küldeni.

Először is, Zalán a helyzethez képest úgy gondolom, hogy jól van. A jól ebben az esetben nem azt jelenti, hogy kutya baja, hanem azt, hogy összképileg nincs nagy baj. Enni nem nagyon akar, mindenből csak egy kevéskét. Ezért is örültem annyira, hogy a szombaton beszerzett dinnyéből és 100%-os facsart vérnarancsléből tegnap délután egész jól fogyasztott. Aztán estére megint visszaàllt a fényevésre, pedig lángost sütöttem neki(k). Azt mondta, nem jó az íze, hideg, meleg, kevés a tejföl, stb… Sajnos azt hiszem, most jobb híján ezzel kell beérni és ez még mindig jobb, mint a kemót közvetlenül követő napok, mikor imádkozni is kellett egy, azaz egy falatért. Most már kettőt eszik. Természetesen ez továbbra sem az a mennyiség, de még a negyede sem annak, amit ezelőtt fogyasztott. Ami továbbra is megy, az a pepsi és a zero sprite. Erre mondta a doktornő, hogy bármi, amit megkíván. Most nincs rossz kalória, rossz cukor, a szervezetnek mindenre szüksége van.

Alapjában véve Zalán jó kedvű, de rosszul viseli a bezártságot. Most, hogy ennyire meleg van és süt a nap, még nehezebb, hiszen napra nem mehet, a kis szervezete, bőre nem tud védekezni a nap káros sugarai ellen.

Az utóbbi időben fél. Fél elaludni, fél egyedül lenni egy pillanatra is. Wc-re is jön velünk, hogy addig se kelljen egyedül maradnia. Rémálmai vannak, amik kuszák, gyakorlatilag semmiről se szólnak. Rengeteg mesét néz az interneten, mert sajnos az ezeréves videólejátszónk megadta magát, így marad a net és a rengeteg kazetta az ágy alatt. Szerencsére majdnem minden régi mese elérhető már online is.

Hogy mire lenne legnagyobb szükségünk, az továbbra is a rengeteg fertőtlenítőszer, mert nagyon fogy. Mosószer, kézfertőtlenítő, felületfertőtlenítő. De szívesen fogadunk higiéniai dolgokat is, Zalán nagyon szeret pancsolni. A kedvence a lila sampon. 🙂 Élelmiszer, gyümölcs, zöldség bármilyen mennyiségben jöhet. Sajnos viszont ezek gyorsan romlók. 🙁

Az oldalon a “hogyan segíthetsz” menüpont alatt megtaláljátok a kupakgyűjtő helyeink listáját. A budapesti és csömöri pontunk kivételével mindenütt leadható nekünk alumínium italosdoboz is. Nagyon szépen köszönjük, ha gyűjtitek nekünk.

A hétvégén semmi különös nem történt szerencsére. Bár nehezen, de bevette Zalán a következő adag antibiotikumot, illetve szinte már profi módon megy a tablettás D vitamin bevétele is. Tudjátok, a probiotikumoktól el van tiltva, mert most a jótékony baktériumok is nagy bajt okozhatnak a neutropénia miatt.

Szegényem továbbra is sokat mondogatja, hogy nem akar többet Budapestre menni, nem akar kórházat, nem akar tűt és szemcseppet. Most 30-31-én egy újabb blokk kemoterápia vár rá. Hatásait vagy mellékhatásait tekintve valószínűleg ez rosszabb lesz, hiszen a két kezelés ereje most már összeadódik. Nehéz lesz, de ez egy nagyon fontos kezelés lesz. Hiszen ez után 1 héttel fog eldőlni, hogy kell-e még további kezelést kapni Zalánnak. Nagyon-nagyon reménykedem, hogy nem! Természetesen ha kell kapnia, azt is megértjük. De tudjátok, a hídon akkor kell átmenni, mikor odaértünk és mi mindig csak egy lépést tehetünk előre.

Nekünk most csak a ma van. Az a ma, mikor Zalán itt van, jó kedvű, nevet, játszik. Olykor hisztizik, dacoskodik, feszegeti a határait, illetve a mi türelmünk határait. Nem, egyáltalán nem könnyű nem gondolkodni és főleg nem tervezni. Imádnám, ha már készíthetném az iskolára, ahogy eredetileg terveztük. Keresnénk a megfelelő tolltartót, bele színeseket, ceruzákat, keresnénk a rajz és olvasás dobozt… De talán ez is eljön nemsokára!

Igen, sajnos már csak 1 hónapunk maradt az iskolakezdésig. 4 gyerekünk kezdené az iskolát…

6 éve két gyerekünk kezdte. Jázmin első osztályba ment. 🙂 Akkor a kemóról éppen beestünk az évnyitóra és meghallgathattuk, ahogy elszavalja a versét! Mennyire szerettem volna idén is ott állni, mikor Zalán először lépi át az iskola kapuit és ő is elszavalja a kis versét! Látjátok, nincs holnap, csak ma van. De álmok vannak és ezt senki se veheti el tőlem!

Sokszor elképzelem milyen lenne, ha minden rendben lenne… De ilyenkor rosszabb, mert jobban fáj ami van. Talán ti ezt nem is értitek! Szeretném végre elfelejteni az elmúlt 6 év minden borzalmát. A rengeteg műtét fájdalmát, a műtő előtti percek/órák idegtépő pillanatait, az ezer rossz gondolatot és be nem teljesült vágyat. A sok elszalasztott boldog pillanatot..

Tudjátok, hiszen ezerszer leírtam már. Én abban hiszek, hogy gyógyulni csak mosolyogva, boldogan lehet. Fontosak az álmok, talán ebben a helyzetben a legfontosabbak! És ne higgyetek azoknak, akik azt mondják, hogy ettől egy gyerek csak akaratos lesz. Soha nem láttam Zalánt akaratosnak. Viszont láttam olyan gyereket a földön fekve hisztizni, akinek folyamatosan megmondták mit akarhat. Ez nem így működik! Nálunk talán Csengét leszámítva egyik gyerek sem akaratos, sőt, inkább lemond mindenről Zalán javára. Talán Csenge sem akaratos, hanem dacos. De majd ő is alakul, még csak 10 éves!

És az álmok… Zalán álmai… Szerintem a legnagyobb álma, hogy kimehessen, szabadon, biciklizhessen, kereshesse a pokémonokat. Hogy úszhasson a medencében, cicázhasson, megfoghassa a kiskutyákat, játszhasson velük. De ezt most nem lehet! Maradnak a benti játékok. És a most már két ígéretem. A pokémonos alsónadrág, amit elfelejtettem neki megvenni a tescoban, illetve a kis bicikli, amit ezerrel keresek neki, de most 30 ezret nem tudok rá kiadni. 🙂

És az én álmom? Azon kívül, hogy Zalán végre meggyógyuljon…Jöjjön már a szervíz megcsinálni a mosógépem! 🙂 Nincs szerencsém a technikával, megint bedöglött. 🙁 Idegesítő!