Egy hét múlva ilyenkor már folyik a következő blokk kemó. Kb. ebben az időben, 1 óra magasságában már a carboplatinnal végzünk.

Nem várom a kemót, mert egy rettenet, mégis… Szeretnék most nem egy, hanem két teljes héttel idősebb lenni, ugyanis akkor fog kiderülni, lesz-e még egy blokk kemó. Nem, nem fogunk örülni, ha lesz. De nem fogunk most már összetörni. Ha ez kell ahhoz, hogy Zalán végre meggyógyulhasson, illetve elnézést, ebben a betegségben ilyen nincs, szóval hogy teljesen tünetmentes legyen, akkor most már végigcsináljuk. Akkor is, ha vannak pillanatok, vagy napok, mikor nagyon nehéz. Mert hogy nehéz, az kétségtelen!

Talán sikerül végre elérnünk 6 hosszú év után, hogy búcsút intsünk a rengeteg műtétnek, altatásnak, sírásnak, fájdalomnak. Talán most jön majd el az az idő, mikor végre megnyugodhatunk, Zalán pedig végre gyerek lehet, barátkozhat, biciklizhet és medencézhet. És iskolába mehet! 🙂

Icipici baba volt, mikor a harcunk elkezdődött. Pindurka. 2,5 hónapos! Iszonyatos sok mindenen ment keresztül azóta és vele együtt mi is. Megérdemli, hogy ő is végre normális életet élhessen.

És pont ez az, amiért pont most nem szabad letörnünk és pont most nem szabad csüggednünk akkor sem, ha esetleg nem kettő, hanem három blokk kemó lesz. Pedig borzasztó nehéz! De hiszek abban, hogy nem hiába csináljuk végig mindezt.

Zalán pedig egy igazi kis hős, álmokkal, vágyakkal, reményekkel, tervekkel. Nekünk pediv kutya kötelességünk őt támogatni mindabban, amit el szeretne érni. Ezt is tesszük!

Igen, ebben az esetben nagyon fontosak az álmok, minden, amit teljesíteni lehet és amit nem lehet egyszerre, azt is meg kell próbálni. És menni, menni tovább azon az úton, amit valaki kijelölt neki/nekünk. Mert élnie kell és látnia kell és küzdenie kell minden napért. Ha ehhez a Star wars-os tolltartón, a kisbiciklin és a többi megszámlálhatatlan kívánságon keresztül vezet az út, akkor arra megyünk.

A helyzet továbbra is változatlan az étvágy tekintetében. Igaz, annyit bővült a paletta, hogy Zalán megkedvelte az aldis 100%-os facsart gyümölcsleveket, így most azok is mennek. Viszont mivel csak a gyümölcs és zöldség esik neki jól, eljátszottunk a gondolattal, hogy a kertben másodvetünk. Főleg borsóból kell rengeteg, mert kb. minden második nap borsófőzeléket kell főznöm neki. Spenóttal felváltva. Tojással, krumpli nélkül… Nem túl bő választék, de most (is) hozzá alkalmazkodunk.

Szerencsére és valószínűleg az orvosok előrelátásának köszönhetően eddig semmi különös tünet, hőemelkedés, szájfertőzés nem lett és Zalán egész jól viseli az egész hercehurcát. Lelkileg azért megviseli a sok kórház, mert tegnap mikor véletlenül rosszul nyúlt a labdáért és fájt a kisujja, annyira bepánikolt, hogy azt hitte, hogy kórházba kell menni, hogy majdnem elájult. Apa meg se tudta nyugtatni.

Most ez az időszak van. Reméljük azért mégis elég lesz a két blokk kemó és nem kell harmadik, mert az mégjobban megviselné. De ahogy írtam, ha ez kell, ezen az úton megyünk tovább.

Továbbra is köszönjük szépen mindenkinek a támogatást, együttérzést, érdeklődést, kedves, bíztató szavakat. Nagyon sokat jelent, hogy nem hagytok magunkra!

Kérjük, továbbra is gyűjtsétek nekünk a kupakokat, aludobozokat. A gyűjtőpontokat megtaláljátok az oldalunkon! Nagyon szépen köszönjük mindenkinek!