El kell fogadnunk, hogy nem mindig mennek úgy a dolgok, ahogy szeretnénk! 🙁 De nem rohanok előre!

Tegnap sikerült teljesíteni Zalán álmát, a biciklit! Annyira nagyon örült neki, hogy azt le se tudom írni. Miután hazahoztuk és gyorsan beállítottuk a megfelelő nyereg magasságot, már indult is biciklizni és a nyolc órás harangszóig csak pillanatokra láttuk, ahogy a lányokkal éppen elhúzott a ház előtt. Mikor beparancsoltuk este, akkor pedig sírva fakadt, mert ő még szeretett volna menni. De hát este lett…

Vacsoránál véletlenül szembesültünk vele, hogy Zalánnak elkezdett kihullani a haja. De valami irtóztató iramban, csomókban. 🙁 Tulajdonképpen ő mutatta. 🙁

Persze, számítottunk rá és mint a kemó mellékhatása, ez természetes is. 🙁 Mégis! Rettenetesen rossz érzés, hiszen eddig semmi sem látszott Zalánon, olyan volt mint a többi 6 éves. Nos, ez most megváltozik és elég keményen szembe kell néznünk Zalán önértékelésével.

Az amúgy is csapnivaló étvágyát most a hulló haja mégjobban lerontotta. Éppen hogy csak evett néhány kanál levest, mert attól félt, hogy belehullik a haja. Másodikat nem is fogadta el, helyett 2 uborkát ropogtatott csak el. Persze ez is valami, tudjuk. Mégis!

A tesókkal, de leginkább Csengével folyamatosak a csörték és vannak pillanatok, mikor legszívesebben kiugranék kínomban az ablakon, csak ne kelljen folyamatosan ezt hallgatnom. Ma például Csenge üvöltött, hogy Zalán a “helyére (mármint Csenge ágyára) hullatta a haját”. Hiába magyarázok, hiába imádom, szeretem, nem tudom vele annyit foglalkozni, amit most Csenge igényel. És rettenetes dolgokat bír művelni ezért. Zalán viszont teljes embert kíván most maga mellé, leginkább a félelmei miatt. Még wc-re menni is fél. Szóval nagyon nem könnyű! Délután kérek kölcsön egy hajnyírót, mert nekünk sajnos csak kutyához való trimmelő van és valahogy letoljuk Zalán haját. Sajnos! Bár vérzik a szívem a gyönyörű szőke sörényéért, de… Le se tudom írni milyen nehéz ezzel szembesülni akkor is, ha tudom, a kezelések befejezése után kb. fél évvel vissza fog nőni! 🙁 Olyan messze van! És annyi víz lefolyik még addig a Dunán…

Sajnos a mosógép mostanra végleg feladta a harcot. Eddig “csak” űrrepülő hangot kiadva végezte a dolgát, de mosni tudtam vele. Most már azt sem. 🙁 De hogy teljes legyen az örömünk, az autót is szerelőhöz kell vinnem SOS, mert vacakol a fék. És kedden indulnánk a kemóra. 🙁 Nem is csak indulnánk, hanem menni KELL! Muszáj! És utána is, folyamatosan, hetente.

Nem írok most vágyakról, reményekről, hiszen már annyiszor leírtam. Nem csodát várunk, hanem gyógyulást. Bőven megérdemelné Zalán és akármilyen furcsán is hangzik, a többi gyerek is, hogy végre nyugodtabb vizekre sodródjunk.

Sajnos addig még sokminden áll előttünk. 🙁 Azt se tudjuk, mikor lesz kicsit könnyebb, mikor ritkulnak majd az utazások. Addig pedig sajnos rengeteg segítségre van még szükségünk. 🙁 Kérjük, gyűjtsétek nekünk tovább a kupakokat, alumínium italosdobozokat! Rengeteg kell! 🙁 Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki átsegít minket ezen a nehéz időszakon!