Hosszúak és nehezek a napok még mindig. Annak ellenére is, hogy Zalán elkezdett eszegetni a hétvégén. Nem mondom azt, hogy bármit teszek elé, azt megeszi, mert nem. Válogat rettenetesen, amire régen nem volt példa, de már van egy-két dolog, amit szívesebben eszeget. Ez általában gyümölcs.

A hangulatán nagyon látszik, hogy valami történt. Egyik pillanatban nevet, másikban sír, de folyamatos jelenlétet igényel. Ha nincs mellette valaki, akkor pánikba esik. Éjjel a rémálmaival folytatunk véres küzdelmeket.

Rettenetesen nehéz benn tartani, hogy ne érje a nap. Minden nap egy küzdelem és már okos, sokszor mondogatja is, hogy börtönben érzi magát. Hogy a többiek miért mehetnek, ő miért nem? Hogy neki mennyire rosszul esik, hogy a csajok is kimehetnek, játszhatnak. Ebből aztán az következik, hogy senki semegy sehova. 🙁 Ami viszont a lányokra nézve se szerencsés, hiszen most a kemó miatt elveszett az ő nyaruk is. 🙁

Estefelé, 6 óra után szoktuk kiengedni az udvarra Zalánt, egy egész kicsit. Azonban az utóbbi napokban, hogy a sejtnövelőt kellett neki adni (injekció), amit mindig fürdés után kapott, már nem akar bejönni az udvarról, fél az injekciótól. Üvölt, sír, ellenkezik…

Nehezen birkózunk meg vele, leginkább a félelmei miatt. Ez a két blokk kemó teljesen tönkretette a kis lelkét és fogalmam sincs még hogy fogjuk ebből kirángatni. Ismét felmerült bennem a gyerek pszichológus ismételt látogatása, de tudom, hogy azt mondaná, hiszen hallattam az utóbbi időben rengetegszer, hogy teljesen természetes a reakciója. Persze ennek ellenére őrjítő az egész!

És elég egy icipici malőr, hogy már ne legyen nyugalom. Elég megcsúszni a fürdéssel és hajnalig virrasztunk, mert nem mer elaludni. Elég, ha 10 centivel arrébb fekszem az ágyon és nem ér el a kis kezével… Apróságok, de most milyen sokat jelentenek neki!

Továbbra is kis plüssökkel veszi körül magát Zalán az ágyban mintha saját hadsereget építene, ami megvédi a rossz álmoktól. Nap közben is cipel egyet-egyet magával.

Tegnap láttam, hogy az interneten már fenn van a múlt havi telefonszámla. Elképedve láttam, hogy csak a parkolásra múltban hónapban 13177Ft-ot költöttem, plusz a két budapesti éjszakai parkolás ára még 2x 4500 ft volt! És ez még CSAK a parkolás! Horror kiadásaink lettek és sajnos még nem látjuk a végét! Az iskolakezdéstől is félek, leginkább a rajz és tornafelszereléseket lesz nehéz beszerezni, de megoldjuk, mint mindig mindent. A téltől pedig nagyon félek.

Pedig már újra dolgozom, csütörtökön ismét hoztam vasalni valót, mert egyszerűen nem bírjuk a kiadásokat. A számlákat ugyanúgy kell fizetni, ahogy akkor is, ha Zalánnal minden rendben van. A hiteleket is sajnos be kell fizetni, nincs mese és kibúvó sem, hogy mindenünket elviszi a betegség. A sok utazás, a kiadás a betegséggel kapcsolatban… Most már Jázmin is besegít a vasalásban, hogy talán… Igen, 140 ft-ot kapok egy tucat kész zsebkendőért, de… Muszáj! És ennél 4-5x többet lenne muszáj, de nem megy, mert lehetetlen nap 80-100tucatot megcsinálni. Ha ketten megcsinálunk napi 20-at, akkor már igen ügyesek vagyunk… Nehéz! Mindenhogy!

Pénteken ismét egy út vár ránk. Rezeg a léc, hogy ismét kell majd vért kapnia Zalánnak, de… Nem tudunk mit tenni, menni kell tovább és tovább! Nincs mese! Pénteken pedig eldől hogyan tovább. Folytatódik a kemó… Hatott? Nem hatott? Sajnos sok választás már nincs. 🙁 Imádkozom, hogy hatásos legyen a kezelés!

Köszönöm szépen, ha mellénk álltok, támogattok. Sajnos most nagy szükségünk van rá! Kérjük, gyűjtsétek nekünk továbbra is az aludobozokat, kupakokat, segítsetek ahogy tudtok!