Elég rázós volt a tegnapi nap. Apa 24 órás szolgálatban volt, Zalán pedig… Fogalmam sincs mi volt a baj, mert hiába kérdeztem, de egész nap csak sírt.

Éhes volt de mégsem, szomjas volt de mégsem, fájt a hasa, stb… Valamelyikünknek folyamatosan vele kellett lenni, mert félt. Banánt kívánt, de mivel itt a helyi boltban enyhén túlérett banán volt csak erősen túlárazva, el kellett mennem Pannonhalmára. Azt hittem jobban járok… Aztán 1 fürt banánért, 4 vagy 5 szen nektarinért és egy kis fürt szőlőért fizettem 2000Ft-ot. Azt hittem rosszul hallok! De meglett Zalán öröme, lett banán, sőt, hozzá ette a szőlőt is.

Nagynehezen sikerült elhagyni a hányáscsillapítót is. Sajnos sokat fáj Zalán hasa, gondolom azért odavert a kemó rendesen az emésztő szervrendszernek. Ezt abból is gondolom, mert teljesen felborult az emésztése és a szorulás-hasmenés teljesen repertoárját végigpróbáljuk szinte naponta. És általában este 10 után… Remek móka! 🙁 Utána pedig már nagyon nehezen alszik el, fél, hogy rosszat álmodik.

Enni még mindig csak azt eszi, ami a fogára való. Sajnos a kemó miatt nem sok minden ez, de igyekszem mindig kicsit többet… Persze azt is tudom, hogy ahogy a doktornő mondta, a kemó megváltoztatja az ízérzékelést. Remélem azért nem sokára ez helyreáll, mert így nagyon nehéz.

Tegnap ismét végigfertőtlenítettük Jázminnal a szobát, mert… Egyáltalán nem mindegy sajnos, hogy Zalán milyen közegben él. Mivel a napok jelentős többségét a szobában tölti, ezért erre fordítottunk nagyobb hangsúlyt. Ez a szükséges rossz! Remélem emelkedik a sejtszám a sejtnövelő hatására és nem lesz olyan vészesen alacsony a fehérvérsejt. Igaz, kb. most, a pénteki kontrollon fog rezegni a léc a vörösvértestek miatt. Anno a második blokk után kapott Zalán vért. Remélem most nem lesz erre szükség!

Szeretnénk lassan készülni az iskolára, amit a lányok már nagyon várnak. Sajnos Zalán, főleg az utóbbi időben egyáltalán nem. Pakolgatjuk a kis táskáját, de nem érzem rajta, hogy izgalom töltené el tőle. Sőt! Sajnos most a kemó miatt ismét teljesen hozzám nőtt. Ha távolabb kerülök tőle és nem lát (és apa sincs a közelében) már baj van. A kezelések ismét előhozták belőle a pánikrohamokat. Elég egy véletlen csöpp kis baleset, beüti valamilyét vagy félrenyel és már megvan a pánikroham. Szédül, hányingere van, veri a víz. Múltkor apa alig tudta megnyugtatni. Ezek azok az érzelmi részek, melyekről nem sokat hallani a kezelések kapcsán. Azok a kezelések, melyek az életét megmenhetik, de a lelkét rommá törik!

Továbbra is igyekszünk teljes erőnkkel az álmokra koncentrálni, két okból is. Az egyik, amit már ezerszer leírtam, hogy gyógyulni csak mosolyogva lehet. A másik ok pedig kettős. Egyrészt mert a nyár elszökött nem csak Zalánnak, hanem a tesóknak is a semmibe. Még a medencét se állíthattuk fel, nehogy Zalánnak baja essék. Másrészt igyekszünk most az őt/őket ért rossz dolgokat kompenzálni. Zalán rajong a plüssökért, a legapróbbtól a legnagyobbakig. Vadászom őket, leginkább a macikat, mert most valamiért az a favorit. Illetve a kutyus és a mókus. Csengének vadászom a lámás kulacsot, ruhát, bármit ami lámás. Jázminnak mindent, ami nagylányos, sportos. 🙂 András pedig… Arany szívem! Végigdolgozza a nyarat, hogy besegítsen, hogy ne kelljen nekünk megvenni a ruháit, cipőit, ne kelljen nekünk kifizetni a jogosítványát, ami ezer éves álma! Mert bár volt egy autósiskola, aki írásba adta, hogy térítésmentesen levezetheti náluk a hiányzó órákat a jogosítványhoz, olyan irtózatosan etikátlan és undorító módon csak hitegette a gyereket, hogy majd megszakadt érte a szívem. Sajnos most András pár napot kénytelen kihagyni a munkából, mert a vasárnapi meccsen lerúgták és fáj a bokája. 🙁 Szeretném őt is kiengesztelni valamivel!

Ma pedig ismét sejtnövelőt kell kapnia Zalánnak, ami egy igazi erőpróba mindenkinek. Apának, aki beadja, nekünk, akik lefogjuk és Zalánnak, aki retteg a tűtől. Megint jön a sírás, az üvöltés… Nem is részletezem! Csak abban bízom, hogy a pénteki eredmények azt fogják hozni, hogy nincs több kezelés, nincs több rettegés, kidöglött az a gonosz manó! És talán elfelejthetük végre az utolsó 6 év minden borzadalmát! Mert muszáj! Fel kell állni és menni, menni előre!