Huh, nehezen találom a szavakat!

Nem akarok senkit sem untatni azzal, hogy mennyit és hogyan utaztunk, nem is érdekes. Zalán már reggel sírt, hogy nem akar menni, de gyorsan megvigasztaltam!

Először a frisden visszaköltözött Tűzoltóba mentünk, ahol persze hiába voltunk ott korán, nem ment minden zökkenőmentesen. Rengeteget vártunk, Zalán teljesen bepánikolt a vérvételtől, alig tudtuk lefogni, alig sikerült megnyugtatni. A tűszúrás minden eddiginél nagyobb mumus, szegényke mindig próbálja húzni az időt szúrás előtt. Ez ma is így volt, de ma se jött be. 🙁 Szerintem teljesen érthető, hogy 6 év után már minden apró, icipici beavatkozástól fél.

Aztán sokat vártunk a vérvétel eredményére is. Közben találkoztunk a szociális munkással is, aki egy paksaméta papírt adott, meg elmagyarázta mivel hova kell menni, melyik papírt kell a háziorvosnak, melyiket az iskolaigazgatónak kitölteni, mit hol kell leadni, stb… Nagyon kedves, aranyos volt, mert mindent részletesen elmagyarázott. Miért nem volt ilyen 6 éve?!

No szóval! Zalán vérképe nem túl fényes, igaz, ahhoz képest, hogy a múlt héten kapta a kemót, igazán szép! A vörösvértestek alig estek, a neutrofil továbbra is ami alacsony a sejtnövelő ellenére is. Egyelőre várakozó állásponton van a doktornénink, kaptunk egy kis haladékot csütörtökig. Ha addig sem rendeződik, akkor ismét sejtnövelőt kell kapnia Zalánnak.

A Tűzoltóból a szemklinikára mentünk. Rengeteg, de szó szerint rengeteget kellett várnunk még a szemcseppek után. Azokról pedig ne is beszéljünk! Annyire még soha nem sírt Zalán egyik szemcseppnél sem! Rettenetesen sajnáltam.

Mivel a péntek műtős nap, ezért meg kellett várnunk, míg a doktornő kijön a műtőből, ezért horror sokat vártunk Zalánnal, aki sem enni, sem inni nem volt hajlandó. Pedig vettünk neki szendvicset, üdítőt. A chipsből eszegett néhány szemet, aztán ennyi. Mire előkerült a doktornő, már mindegyikünk fáradt és kiábrándult volt.

A vizsgálat maga gyorsan lezajlott. De mint aggódó szülőnek, ez is hosszú volt. De erről majd még szót ejtek. Szóval Zalán nagyon ügyesen együttműködött a vizsgálat alatt. A doktornő szerint hatott a kezelés, de… Nem értjük mi sem… Nem akarom húzni az idegeiteket, de a lényeg az, hogy Zalán véreredményének függvényében jövő héten ismét meg kell műteni Zalán bal, még látó (azaz LÁTÓ) szemét, melyére olyan régóta küzdünk.

Csalódottak vagyunk. Vagy talán nem is teljesen helyes ez a szó! Félünk. Egy hónapja a kemótól féltünk, most egy újabb műtéttől. Mondtam is apának hazafelé a kocsiban, hogy szerintem nekünk már teljesen mindegy mi történik, mert minden megvisel, mindentől félünk. 🙁

Ennek talán legnyilvánvalóbb jele, hogy testileg is olyan tüneteket produkálunk, ami nem kellemes. Apa híresen jó alvó, de az utóbbi időben alvászavarral küzd. Nekem iszonyatos mértékben súlyosbodott az asztmám, folyamatosan fulladok. 🙁 A vizsgálat alatt ma már annyira rosszul éreztem magam, hogy le kellett dőlnöm az ágyra. Aki azt mondja, hogy ezekre az évekre nem megy rá az ember egészsége, az hazudik!

Nehéz napról napra, hétről hétre megbirkózni a dolgokkal éveken keresztül. És nem csak a betegséggel és Zalánnal kell foglalkoznunk, hanem a munkánkkal és a többi gyerekünkkel is. Őket is vígasztalni, kiengesztelni úgy, hogy mi is bizonytalanok vagyunk, magunk sem tudjuk merre vezet az út, merre lesz a következő lépés. Csak azt tudjuk, hogy menni kell, előre, jobbra, vagy balra, csak menni, menni tovább!

Zalánnak úgy mondtuk, hogy azért kell megműteni jövő héten, mert bár a gonosz manó kiköltözött a szeméből, de a házát otthagyta és azt le kell rombolni. Remélem ez már sikeres lesz (hiszen ha emlékeztek azért kellett a kemó, mert az utolsó 2 műtét összes fájdalma ellenére semmit sem használt!) és végre az utunk végére érünk.

Addig is… És talán azután is… Igyekszünk az álmokra koncentrálni. Zalán szeretne elmenni a Balatonra, szeretne hajózni, Kőszegre menni a törökökhöz, állatkertbe… És azt mondta, műtét után szeretne egy snipert kapni. 😀 Apának le is esett az álla, mert nem tudta, hogy az pontosan mi is… De Zalán profin elmagyarázta, hogy az egy olyan puska, amin távcső van. 🙂 Azért mégis csak egy gyerek! 🙂