Talán mondani se kell, mennyire félve indultunk ma útnak. Zalán már tegnap este lesokkolódott, végül mivel kicsit a torka is fájt, sírva aludt el. Előre féltem a reggi keléstől.

Este magamban el is döntöttem, hogy ha rosszabbul lesz éjjel vagy reggelre, akkor maradunk itthon. Egész éjjel figyeltem, hogy nem lázasodik-e be, hiszen ez a kemó utáni első betegsége. Szerencsére átvészeltük az éjszakát és a “nemakarokmenni” síráson kívül nem volt nagyobb gond. Persze ez is elég nagy, hiszen Zalán már retteg a szemcsepptől, a vizsgálattól, a kórház szó hallatától. Retteg attól, ha fáj valami, fél, hogy visszakerül a kórházba, retteg ha sérülés éri, ha csak egy csepp vért is lát, teljesen bepánikol. Erről azt hiszem írtam is a napokban. Tegnap, mikor mondtuk neki, hogy ma utazunk, egyből meg is fájdult a hasa, már nem is evett. Mondjuk az étvágya továbbra is szinte nulla és fogalmunk sincs ez mikor fog változni, hiszen már így is rengeteget fogyott. Nincs egy farmere, amit ráadhatnék a hosszú, vékony lábaira és leheletnyi derekára, mert vagy rövid, de fazonra jó, vagy pont megfelelő a hossz, de úgy áll rajta, mintha trapéznadrág lenne. Ugyanígy vagyok most a többször említett átmeneti kabáttal. Fogalmam sincs hol keressem már.

Szóval… Szokásos parkolási gondok után gyorsan pergett minden. Persze, hiszen van 6 év rutinunk, tudjuk mi után mi jön. Nem részletezem a szemcseppeket, elég annyi, hogy minden egyes szemcsepp után várni kellett, míg Zalán megnyugszik, tehát összesen 8 alkalommal. Könnyen ment az idő, hiszen ott volt Zalán kis barátja, sorstársa. Sajnos róla rossz híreket kaptunk. 🙁 A vizsgálaton Zalán továbbra is nagyon ügyes volt, de a doktornő annyit nézte a bal szemét, hogy teljesen azt hittük, ismét baj van. Már kezdtünk felkészülni.

Mikor a doktornő kimondta, hogy minden ok, hatalmas kő esett le mindannyiunk szívéről. Zalánon is egyből észre lehetett venni a változást. Mosolygott, kinyílt, beszélgetett.

Gyors konzultáció következett az onkológussal, aki szerint Zalán mostantól járhat az osztállyal suliba, nem kell maszk, nem kell kesztyű, illetve elkezdhetjük az oltás pótlást is. (Ne is mondjátok, mekkora költség lesz, mert persze ezeknek a gyerekeknek ez nincs ingyen!)

Örömmel indultunk haza, hiszen 4 egész hetet kaptunk. Az örömünk viszont csak Győrig tartott, mert jött a telefon, hogy szoros megfigyelés miatt nincs 4 hét, MRI-re kell menni, meg szemészetre, meg onkológiára meg megint MRI-re. 🙁 Pedig azt hittem kicsit könnyebb lesz!

De inkább legyen szoros megfigyelés, mint hogy baj legyen! Később majd még írok, de most értünk haza és lassan érkeznek a csajok, Zalánt meg ágyba dugom, stb…

Köszönöm mindenkinek, aki ma szorított nekünk! 💞